Lelkes Miklós

(2 idézet)

1938 —
magyar író, költő, egyetemi oktató

Figyelés

Kicsit fura talán, hogy a verset élőlénynek nevezem - bár ki tudja? Az élőlény általánosabb fogalom, mint az ember, márpedig a verset nem sérthetem meg azzal, hogy embernek nevezem. Igen, a vers sokkal több, sokkal rejtelmesebb, mint az ember. Nem is nevezem verseim gügyögőn "gyermekeimnek", "szülötteimnek". Tanítóim, parancsolóim ők, és éppen annyira másoké (azon nagyon-nagyon keveseké, akik elfogadják őket), mint az enyéim. Alattuk nevem csak az első találkozást jelzi számomra - és mások számára. 

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből
és hangokból míg összeáll csodád,
hol vagyunk már a hajszolt holnapokban!
Fáradt jelenből hajlunk múltba át.

Nem gyermekkorba kívánkozom vissza,
csak felnőttként rejtélyed keresem,
múlt öröm, havas, piros táncú szépség -,
s fehér időd búcsúzó szívemen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom