Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Lauren Graham

Lauren Graham

(27 idézet)

1967. március 16. —
amerikai színésznő, producer és író

Figyelés

Könyvek

Talán pontosan ez jelenti a különbséget a siker és a kudarc között. Talán túl gyenge vagyok. Túlságosan szeretem jól érezni magam ahhoz, hogy hajlandó legyek rosszul érezni magam a siker kedvéért.

Elábrándozok arról, hogy egy nap talán nemcsak elhaladok ezek előtt az üzletek előtt, miközben vágyakozó pillantásokkal bámulom a kirakatukat, de esetleg be is megyek. Hogy egy nap talán igazi kézitáskával a kezemben, felnőtt hölgyhöz illő magas sarkú cipőben lépkedek végig (...). Egy nap, egy nap talán...

Újra keresztülhúzza terveimet a sikeres önmagamról való álom és a valódi egyéniségem között felfedezhető jelentős különbség.

A darabban a szereplő, akit játszottam, állandóan azt hajtogatja: "Harminckét éves vagyok". Mintha ez magyarázat lenne mindenre, ami csak félresikerült az életében. Sejtelmem sincs arról, milyen lehet harminckét évesnek lenni, de azért el tudom képzelni. Úgy látom magam előtt ezt a nőt, mint aki megrekedt valami köztes időben, valami olyan életkorban, ami még nem számít mérföldkőnek, inkább afféle senki földjének. Egy olyan életkorban, amelyben viszont már kezdi megtapasztalni, hogy a reményei hervadásnak indultak.

Úgy érzem magam, mintha színész lennék egy hatvanas évekbeli olasz filmben: csak mondom bele a kamerába az időt kitöltő mondatokat, s egyre csak várom, mikor kapom meg a valódi szöveget.

Kifejezetten örömömet lelem a tükörképem nézegetésében, s ettől elmaradnak a szokásos kritikai észrevételeim. Talán az lenne a megoldás, ha mindig jelmezben lennék, ha mindig úgy lennék kisminkelve, mintha arra készülnék, hogy valaki mást játsszak el. Csak ekkor tudom igazán értékelni magamat.

Azon töröm a fejem, hogy a siker és a kudarc közötti különbséget nem lehetséges-e pontosabban kifejezni a különböző farmerméretekkel.

Nem értem, hogyan kerültem ebbe a fura, groteszk álomképbe, amelyben valaki más hajpántját viselem, és olyan valaki közli velem, hogy szeret, akire egyáltalán nem így gondolok.

Máskor annyira bántják a szemem a neonfeliratok, s oly magányosnak érzem magam közöttük, most azonban meleg, barátságos fénnyel világítanak. Ma este mintha örvendezve hunyorognának rám, mintha ünnepelnének valamit, mintha kórusban tudatnák velem, mennyire örülnek, hogy végül is maradok.

Talán nem figyeltem, és máris ilyen emberré váltam. Talán képtelen vagyok elfogadni az igazságot arról, hogy számomra egyszerűen nincs esély. Talán mindennek már tudatában is vagyok, csak nem ismerem be.

Látok fiúkat és lányokat, (...) akik rám emlékeztetnek - egy minőségileg messze jobb, magabiztosabb magamra. Arra az önmagamra, amelyek engem játszanak a valódi énem elképzelt életéről szóló tévéfilmben.

Nehéz az élet pozitív oldalára összpontosítani. Egyetlen pillanatra valahogy sikerül elkapni ezt az illékony jószágot, de mire rendesebben megmarkolod, máris a negatív oldalát mutatja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom