Lányi András(13 idézet) |
Az új gondolatok, az új felismerések az emberiség történetében mindig először szűk, elszigetelt csoportok körében gyökereztek meg, azután a műveltek és a tehetősek körében terjedtek el. (...) A középosztályok és a felső osztályok gyermekei megengedhetik maguknak, hogy tájékozódjanak, van szabadidejük és műveltségük gondolkodni, van annyi pénzük, hogy esetleg még valamilyen anyagi függetlenséget is élveznek, amivel kísérletezhetnek életformákkal, tehát az első mintákat nekik kötelességük megtenni, elkészíteni. Az egy sokkal lassabb folyamat, amíg ezekhez a létező mintákhoz, amik már valamilyen vonzerővel bírnak, csatlakoznak azok az emberek, akiknek se idejük, se kedvük nincsen ahhoz, hogy mélyebben belegondoljanak abba, hogy a radioaktív hulladéknak mi lesz a sorsa."Mit bánom én, csak meleg legyen a szobában!"
Nem nekünk kell megváltoztatni a világot. A világ szédületes sebességgel változik, és egyetlen dolgunk van: azt eldönteni, hogy ebben a változásban melyik oldalra állunk.
Ez nem egy statikus világ. Hát hogy lehetne ezt az erős, szilárd rendszert megváltoztatni? Ez egy összeomlóban levő rendszer, ami a saját súlya alatt omlik össze, és teneked még van annyi időd, hogy kimentsd a magad kis javait ebből a hülye rendszerből, és valami újba kezdjél.
Amikor a mostani járvány hullámai elülnek, és a világ dolgai megpróbálnak visszatérni a régi kerékvágásba, kiderül majd, hogy ez nem lehetséges. A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz. Az ember pusztító beavatkozása a földi életet fenntartó rendszerek lassú összeomlásához vezet, ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak, süketnek és vaknak kell lennie, aki nem akarja őket észrevenni.
Az útirány megállapításához nem elég, ha világosak a céljaink és tudjuk, milyen út vezet feléjük. Mindenekelőtt azzal kell tisztába jönnünk, hogy mi magunk hol tartózkodunk.
Nincs olyan közös cél vagy meggyőződés, amely felülírná a pártfelekezetek egymás elleni gyűlöletét, nem számít se jog, se emberélet. Márpedig a következő évtizedekben a kibontakozás jelszava ez lesz a világban: "a magunk erejéből". Ahol ezt az erőt egymás megsemmisítésére fordítják, a romlás megállíthatatlan.
Talán egyetlen ország sincs, se gazdag, se szegény, amelynek lakói többségükben ne lennének döbbenetesen tájékozatlanok a körülöttük zajló, földtörténeti léptékű változások valóságos természetét illetően.
Az igazán nagy változások a történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe (és a változás útjában álló súlyos akadályok láttán ma ez az egyetlen, amiben bízhatunk). Előbb a próféták és apostolok szavai által, akiket esetleg megköveznek vagy kigúnyolnak képtelen nézeteikért. Azután az emberek szívében. Később a kisebb-nagyobb közösségek mindennapjaiban. Az elnyomó rendszereket nem szokás megdönteni. Ha fegyveres erőszak végez velük, bukásukat rendszerint még szörnyűbb elnyomás követi. A jövő nem ezekből a véres rögtönzésekből születik, hanem a szabadság kicsiny körei kezdenek tágulni, míg végül összeérnek.
Az emberek nem a Földet akarják megmenteni, hanem a saját földjüket. Az életüket. Vagy azt, amit az életük értelmének gondolnak. Ezért néha még áldozatokra is hajlandók.
Ameddig a saját szomszédainkkal nem tudunk szót érteni, globális szolidaritásról fecsegni nem egyéb öncsalásnál.