Kurt Vonnegut

A butaság meleg baráti szövetségben egyesíti az embereket.

Ha bárki művész vagy feltaláló bármiféle műben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.

Senki sem irányíthatja és nem is ellenőrizheti teljesen a saját életét.

Odakintről mindenfélét láthatsz, amit középen soha. Hatalmas dolgokat, amilyeneket álmodni sem lehet. A peremen kapaszkodók látják meg ezeket legelőször.

Hogy mit tartok fontosnak? Azt, hogy az ember tisztességes alkut kössön a sorssal.

Az a gyanúm, ha bárki művész vagy feltaláló bármiféle műben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.

Úgy tartották, hogy az emberi nem fennmaradásáért való fáradozás: dögunalom. Mennyivel szórakoztatóbb példának okáért a tenisz. Jön a labda, beleütünk. Megint jön, megint beleütünk.

A legtöbb ember élete valamikor régen azért telt a csendes reménytelenség jegyében, mert a koponyákban zakatoló ördögi számítógépek képtelenek voltak arra, hogy megzabolázzák önmagukat, vagy hogy henyéljenek. Folyton csak olyan kihívásokra és megoldandó problémákra vadásztak, amelyekről az élet nem gondoskodhatott.

A túlméretezett agy tette tönkre az emberi lények házasságait, mint ahogy számos más szívet tépő tragédiát is ez a szerv idézett elő. Az ormótlanul hatalmas eleven számítógép egyidejűleg végtelen mennyiségű, egymással ellentétes véleményt tárolt végtelen mennyiségű témakört illetően. Ezeket sebesen váltogatta. Ha egy férj vagy egy feleség a normálisnál kissé izgatottabb volt, párbeszédük könnyen veszekedéssé fajulhatott. Két bekötött szemű, görkorcsolyát viselő bokszoló harcolt ilyenkor egymással.

A régi barátok csak régi barátok, semmi több. Nem bölcsebbek, nem képesek több segítséget nyújtani, mint más. De hát, a fenébe is, ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék átkozottul a találkozásnak.

Az a baj a világgal (...), hogy az emberek ma is babonásak és nem tudományosak. (...) Ha mindenki többet foglalkozna természettudománnyal, nem volna annyi baj, mint amennyi van.

A tigris vadászik,
a madár elrepül,
az ember meg "Miért? Miért?"
kérdezi, míg ül.
A tigris elalszik,
leszáll a madár,
az ember így szól:
"Jól van, értem már."

A kéz, mely feltölti vegyeskereskedéseket, kormányozza a világot.

A múltnak pontos megörökítése nélkül hogyan várhatnánk el férfiaktól és nőktől, hogy a jövőben ne kövessenek el komoly hibákat?

Ha valaki íróvá lesz, szerintem szent kötelezettséget vállal, hogy maximális sebességgel állítja elő a szépséget, a felvilágosultságot meg a vigaszt.