 | Krúdy Gyula(84 idézet) |
Kanál nélkül nincs igazi evés, mert a kanál olyan, mint valami vödör, amely az ételek ízeit a felszínre hozza.
Csak a pénztelen emberek hiszik, hogy a kocsmáros mindig őket lesi, hogy fizetség nélkül meg ne ugorjanak a kocsmából.
Nehogy eszedbe jusson átaludni egy napot, vagy érdektelen kirándulást tenni a város környékére: azt a napot elveszítetted! Ne jusson eszedbe gyermekkorodra gondolni, amikor hullani kezd a hó vagy beköszönt az ősz, mert elgyengülsz a való élettel szemközt. Ne tégy levéltárcádba szentimentális leveleket, hanem nyomban égesd el őket. Ne gondolj szerelmed nőjére, csak ameddig látod. Egészségtelen és felesleges életpazarlás a nőket is felvenni a gondolkozás kocsijára, amikor oly nehéz előrehaladni az életben.
A gondolatokat úgy lehet dresszírozni, mint a jó kutyákat. Bolond ember az, aki galambszárnyra bízza a gondolatait. A galambok ide-oda röpködnek. Még bolondabb az, aki vadkacsa módjára szoktatja a gondolatait. Ezek a zöldfejű, hideg madarak mindig csak a vadvizeket, a hűvös tavakat keresik. Nem lehet gondolkozást tanulni senkitől, mert a gondolat egyedülvaló, amint érezni nem lehet megtanulni... De mégis van valami, fiam, ami megsegít. Dresszírozni kell a gondolatokat.
Ha meg kell halni, nem védelmez meg tőle a bot. A halál hátulról, a keresztútnál vágja tarkón az embert, mint a házinyulat.
A szerelem mindig egy ember dolga végeredményében. Azé, aki szerelmes. Aki a "Fekete Pétert" kihúzta a kártyából!
Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.
Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők.
Csak olyan terjedelmű lehet egy jól megfogalmazott szerelmes levél, amelyet a címzett szóról szóra betanulhat, mert néha éppen a legérdekesebb szerelmes leveleket nyomban meg kell semmisíteni.
Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.