Kowalsky meg a Vega

Soha nem véletlen a híd ott, ahol van folyó,
Soha nem véletlenül lépsz félre, nem véletlenül születsz,
És nem véletlenül kerül pont az a pultra, amiért fizetsz!

Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom, szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni (...),
repülni át egy világon.

A boldogság az nem egy múló, ritka állapot. Az nézőpont.

Ahonnan jöttél, elillan,
Amerre tartasz, sehol még.
Az élet a kettő között van,
A sors furfangos ajándék.

Jó az, ha mindent, ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot -
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom,
És hogy hogyan élem meg a perceket,
Az dönti el majd a holnapom.

Ha eleged van magadból néha,
lehúz az örvény, tudom, kevés a tréfa,
de nem mindig a szép az okosak útja,
mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.

Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.

A pénz csak papír, és annyit ér,
mint a levegő, a világot forgató erő.

Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.

Én nem fogom szédíteni a szíved,
kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
hogy én jobb lennék itt bárkinél...
Ugyan kinél?!

Háztól házig. Ennyi az élet.
Legyen szép és hosszú az utca!

Mi van, hogy a hétfő reggel mindig gáz?
Meglehet, te vagy az, aki rosszul állsz
a napokhoz, amik csak jönnek, mennek,
te csinálsz belőlük poklot vagy mennyet.

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik,
Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki...

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Minden fájdalom, öröm azért van,
hogy magadból többet megérthess.