Kowalsky meg a Vega

Engedd el a tegnapot, mert ott a holnap, hogyha mindent újrakezdenél.

Csak annak van végleg vége, amit magadban feladtál.

Pár buta sor is üt, ha időben kapod.
Istenem, én szeretem a humorod!

Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy,
Egy vírus csak a planétán a nap alatt,
Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála,
Meg a remény és a béke, a hit: nem igaz!
(...)
Te vagy rajta a legszebb szirom,
Ez az univerzum meg a rét.

Miféle szellem a szerelem köztünk,
Mint kísértet, néha visszajár,
Úgy tanít, hogy elillan újra,
Valamit elcsen, amitől megfagy a világ.

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Minden fájdalom, öröm azért van,
hogy magadból többet megérthess.

Használd mindenre,
hogy legyen jobb, ahol élsz,
a négy varázsigét...
Ezek a sajnálom, a bocsáss meg,
a köszönöm és a szeretlek.

Aki túl elnéző önmagával, azzal a világ lesz kemény!

A mosoly varázsol...
A Föld mint egy album,
Az albumban fényképek az emberek,
A képekre Isten azt írta, hogy "Csak örömmel nézheted.".
A Föld csak egy album,
Az albumban fényképek az emberek,
A képeket nézve megérted, hogy
A haragra fakul és a mosolytól lesz színesebb.

Gallérig aranyban,
Vagy egy sarkon szakadtan -
Aki ugyanaz marad, az a legszabadabb,
Az a pokolból visszajön egy darabban!

Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.

Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs,
Mint ha másokért önként adnád az életed.

Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen.

Az elmúlt éveket
sem hozza vissza
senki már neked,
sem nekem.
De balga vágyak helyett
többet ér, ha megérted,
amit kell,
S jókor vagy jó helyen.

Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.