Kowalsky meg a Vega

Miféle szellem a szerelem köztünk,
Mint kísértet, néha visszajár,
Úgy tanít, hogy elillan újra,
Valamit elcsen, amitől megfagy a világ.

Azt mondod, bántott az élet,
Én azt mondom: örülj, hogy éled!
Minden fájdalom, öröm azért van,
hogy magadból többet megérthess.

Használd mindenre,
hogy legyen jobb, ahol élsz,
a négy varázsigét...
Ezek a sajnálom, a bocsáss meg,
a köszönöm és a szeretlek.

Aki túl elnéző önmagával, azzal a világ lesz kemény!

A mosoly varázsol...
A Föld mint egy album,
Az albumban fényképek az emberek,
A képekre Isten azt írta, hogy "Csak örömmel nézheted.".
A Föld csak egy album,
Az albumban fényképek az emberek,
A képeket nézve megérted, hogy
A haragra fakul és a mosolytól lesz színesebb.

Gallérig aranyban,
Vagy egy sarkon szakadtan -
Aki ugyanaz marad, az a legszabadabb,
Az a pokolból visszajön egy darabban!

Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.

Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs,
Mint ha másokért önként adnád az életed.

Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen.

Az elmúlt éveket
sem hozza vissza
senki már neked,
sem nekem.
De balga vágyak helyett
többet ér, ha megérted,
amit kell,
S jókor vagy jó helyen.

Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.

Ami vagy, amit hinni se mersz,
hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
hogy többet érsz, mint egy platinakártya,
egy TAJ szám, egy mobil, pénztárca,
többet érsz, mint egy munkahely.

Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
Hogy ami bánt, az is szebbre csiszol.
Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól!

Fáradt reggelek, nehéz nappalok,
A legszebb álmaid közöttük lassan elhagyod.
Sok rejtett félelem rozsdás lakat mögött:
Bátran nézz mögé, ismerd meg, és mind elköszön!

Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat.