Kowalsky meg a Vega

(48 idézet)

1999-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen.

Az elmúlt éveket
sem hozza vissza
senki már neked,
sem nekem.
De balga vágyak helyett
többet ér, ha megérted,
amit kell,
S jókor vagy jó helyen.

Aki szeret, az nem elvisel!
Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep,
Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.

Ami vagy, amit hinni se mersz,
hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
hogy többet érsz, mint egy platinakártya,
egy TAJ szám, egy mobil, pénztárca,
többet érsz, mint egy munkahely.

Ami vagy, amit hinni se mersz,
Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz,
Hogy ami bánt, az is szebbre csiszol.
Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól!

Fáradt reggelek, nehéz nappalok,
A legszebb álmaid közöttük lassan elhagyod.
Sok rejtett félelem rozsdás lakat mögött:
Bátran nézz mögé, ismerd meg, és mind elköszön!

Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat.

A boldogság az nem egy múló, ritka állapot. Az nézőpont.

Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég,
Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég,
Nem mondom neked azt, hogy nem érdekel,
Mert lehetnél te is az, aki itt énekel.

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.

Nem kell, hogy járj
Tó vizén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Ennyi és kész!
Francba a nagy dolgokkal!
A kicsikben, ha velem vagy
Sokkal többet ér!

Látod, nem az a teszt, hogy a másik bejön vagy nem,
A szerep ugyanaz, hogy elfogadd azt, amiben vagy,
Nem pusztul el semmi, minden létezik,
Hiszen a gyerekkor sem tűnik el, csak változik.

Kiterít, mint prémet az orvvadász, s árul az élet a standon, kinn,
Az éveink piacán millió szív... itt van mind.
Ne beszélj arról, mi a jó, mi a rossz! Ugyanaz a vége, bárhogy kezd...
Akit anya szült, tudja, az út vége mit rejt, mindegy, hol megy.

A színpadon csak néhány kék lámpa ég,
De emlékszem rá mindig, ahogy a terembe lép,
Igazi gyémánt ragyog rajta, kevés a karc,
Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar,
Nézek rád, itt persze többen vannak így,
Ahol te táncolsz, másnak ott ássák a sírt...

Mi van, hogy a hétfő reggel mindig gáz?
Meglehet, te vagy az, aki rosszul állsz
a napokhoz, amik csak jönnek, mennek,
te csinálsz belőlük poklot vagy mennyet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom