Kováts Laura Rozália

Kováts Laura Rozália

(29 idézet)

1999. szeptember 27. —
írónő

Figyelés

Könyvek

Ha meg kéne mondanom, hogy milyenfajta víz lennék, akkor azt válaszolnám: állóvíz. Olyan, mint a Balaton.

Az agy egy jótevő, akinek a testen belül a legfontosabb feladata van, hiszen ő az, aki a test különböző szerveit, funkcióit tartja életben, hogy könnyű, egészséges és teljes életet élhessünk.

Az aktuális lelkiállapotunknak fizikai és szellemi téren is nagy szerepe van, mert a test, a lélek és a szellem egymástól elválaszthatatlanok.

Mindegy, hogy milyen központi idegrendszeri betegséggel küzdesz, dühítő és idegesítő, hogyha a testedet nem vagy képes irányítani, és nem tudod, mi történik benned. Azt szokták mondani, hogy a végtaghiányosoknak meg még nehezebb. Ez fizikai értelemben biztosan így is van. De lelkileg szerintem könnyebb lehet feldolgozni azt, hogy ha egy embernek valamije nincs, mert akkor ösztönösen másképp oldja meg azt a feladatot. Természetesen nem azt mondom, hogy a mindennapi teendők ellátása ilyen veszteségekkel együtt könnyű, de legalább tudja, hogy arra a végtagjára nem számíthat. Míg egy olyan embernek, mint én, akinek megvan mind a négy végtagja, de nem mindig tudja úgy használni őket, ahogy kéne vagy ahogy ő szeretné, az frusztráló és idegesítő is tud lenni. Akarod, de mégsem megy.

Minden korszakunkban másképp látjuk a velünk megtörtént dolgokat.

Az dolgozta föl a múltját, aki képes másképpen látni.

Mindenki tapasztal az életében, csak nem mindegy, hogy a tapasztalatokat be tudja-e fogadni, vagy sem. Ezt magunk döntjük el. Viszont, hogy milyen nehézségi fokon és mikor szerzünk tapasztalatokat, csak a jóisten dönti el. Az, hogy mit tapasztalunk, majdnem minden embernél ugyanaz (születés, tanulás, munka, szerelem stb.), csak a körítés nem. Az élet - tapasztalás és tanulás.

Ahogy arra is nehéz választ adni, hogy ki számít jó anyának vagy apának, úgy azt is nehéz meghatározni, hogy ki a jó osztályfőnök, mert ezek a dolgok szubjektívek. Lehet sablonokat készíteni róla, de igazi kép nem fog születni. Tehát rossz a kérdésfeltevés. Ám ha úgy teszem fel a kérdést, hogy számodra milyen egy jó osztályfőnök? Akkor már mindenkinek eszébe jut az életéből egy jó példa.

Nem mindig a pontosan felidézhető élményekkel lesz több egy barátság, hanem attól, hogy milyen érzéseket kelt bennünk az illető. Ez még akkor is igaz, ha az érzések a külvilágnak nem érzékelhetők és nem mondhatók el.

Egy olyan osztályban, ahová sokféle nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetű diák jár, ott a tanárnak sem könnyű tanítani úgy, hogy mindegyikük szükségletét kielégítse. A diáknak pedig nem könnyű tanulni, együtt lenni a társaival, hiszen mindig konfliktus lesz közöttük. Egy ilyen érzékeny környezetben sokkal nagyobb az esélye, hogy a tanárok hibáznak, és olyan dolgokban hibáznak, ami egy diák ottani tanulmányait megkeserítheti.

Az a rendszer, amelyben sokféle sérültségű, hátrányú diák van beömlesztve egy osztályba - nincs semmilyen "átlagos" közeg -, az lelkileg és szellemileg is káros a benne élőknek.

Ha egy középiskolai osztályban nem tanuljuk meg elfogadni egymást, akkor később sem fogjuk.

Egy olyan osztályban, ahová sokféle nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetű diák jár, (...) az osztályfőnöknek az a dolga, hogy az az x év, amit az iskolában töltünk, kibírható legyen, és hogy mindenki egyformán tudjon tanulni. Az igazgatónak pedig az a feladata, hogy biztosítsa mindenkinek azt a tanárt, aki a legjobb módszerrel tudja átadni minden tanítványnak a maximális tudást, és ennek a tudásnak a megszerzéséhez a segítséget.

Kamaszként mindennel problémánk van, mert kívül-belül változunk. Kialakulóban van a saját szemléletünk, ehhez viszont túl sokat kell feldolgoznunk, megértenünk viszonylag rövid idő alatt. Sokszor összezavarodunk. A félelmet és a szorongást az válthatja ki, hogy nem tudunk megfelelni az érett, a szülőkről leválni képes kis felnőtt képének. Túlzottan is fontossá válik, hogy mit gondolnak rólunk mások. Racionálisan tudjuk ugyan, hogy nem várják el, hogy előbb felnőjünk, mint ahogy képesek vagyunk rá, de tudat alatt mindig meg akarunk felelni egy mások által kialakított vagy jónak gondolt nagykorú, felnőtt élet normáinak.

Már gyerekként mindenkit érnek olyan külső hatások, melyek könnyebb vagy nehezebb időszakká teszik a kamaszkort. Ezek általában külső befolyások, például nehéz kezdeti élethelyzetek, csúfolások, és az ezekből fakadó kimondatlan fájdalmak, fel nem dolgozott vagy nem értett gondolatok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom