![]() | Kovács András Péter(16 idézet) 1978. március 29. — |
Az internet egy olyan globális közös nevező a gyerekeknek, ami nemhogy munkásosztály és középosztály közt elmossa a határokat, de országok között is.
Amikor azt hiszed valamiről, hogy megvan, akkor az még csak 60%, és akkor még van 40, amit hozzá kell tenni. Ez lehet, hogy nem is megy azonnal, lehet, hogy félre kell tenni, lehet, hogy küzdeni vagy vergődni kell vele, de még ott van 40%-nyi munka.
Ahogy az egyének összeállnak közönséggé - de már akár harminc ember is -, az egy olyan közös tudat, attól a harminc embertől független, külön tudat, ami annyira objektív, annyira józan és annyira megbízható, hogy annak az értékítéletében én vakon bízom. Ha valamin nem nevet Békéscsabán harminc ember, azon Sopronban sem fog nevetni másik harminc ember.
Hihetetlen nagy ereje tud lenni a csöndnek. Amikor tényleg harapni lehet a levegőt, annak nagyobb ereje van, mint a szavaknak, mint ahogy a japán írásjeleknél is mindenki a feketét nézi, pedig a fehér ugyanúgy része az egésznek.
Mindenért szeretnek, ami te vagy és amit szívből csinálsz. És ha tényleg szívből csinálod, és szereted, amit csinálsz, akkor nem hiszem, hogy az elsülhet rosszul.
Ha én szigorú és kíméletlen vagyok magammal, azzal elveszem a lehetőségét annak, hogy más tegye ugyanezt.
Ha nem ironizálsz, nem szarkasztikus vagy, hanem egy nagyon fontos, fajsúlyos kérdésről próbálsz meg beszélni, de úgy, hogy azzal célod van, (...) azzal rá akarsz valamire világítani, és mindezt emberségesen és együttérzéssel teszed, akkor szerintem mindenről lehet beszélni.
A humor az az, hogy két dolgot egymás mellé állítasz, amiből az egyik vesztesen jön ki, de mindig.
Mindenki azt mondja, hogy a koronavírus az influenzához hasonlít legjobban. Szerintem a házassághoz. Tudomásul kell venni: van. Vannak, akik külföldről menekülnek haza előle. Pont ugyanaz van, mint egy régi házasságban: "ne érj hozzám!". Ugyanazok a szabályok: "nem mész sehova! itthon maradsz! hova mész?" Ugyanúgy be kell számolnod, kikkel találkoztál az elmúlt két hétben. És ami a legnagyobb hasonlóság, hogy nem tudod, milyen lesz a kimenetele.
A közönség egy olyan csoport, amelyet szinte lehetetlen kiismerni. Valakit kipécéz magának, és az egekig magasztalja, máson meg áttapos.
Azért szeretjük a másikat, mert a másik is szereti magát. Az tud boldogan élni a másikkal, aki saját magával is képes boldogan élni. Tudom, érzem, hogy hangzik mindez, de ezt nem könnyű elérni, ez korántsem annyira magától értetődő állapot, mint amennyire közhelyesen hangzik.
Isten látja lelkemet, én mindig a lányok szívéhez kerestem a kulcsot, de valahogy a pinceajtó mindig előbb nyílt.