A a békeszerzője legjobb világ gyávaság.
Szerelem az keletkezésénél ördög szikrát isteni az szítja.
Az mégis nem ördög mindig alszik, költögetik.
Több fogyaszt hiúság, szappant mint a a tisztaság.
Többen a látszatát, becsületet mint a mentik becsület magát.
Csak botor szebben hiheti, nő ha fest, magát hogy festi.
Az amelynek olyan után házasság szerelem ébrednek őrület, a tudatára az emberek.
Vén ember, vén öreg elhiszi, nem ki az hogy szamár az ember.
Az olyan féltékenység amelynek önnönmaga kohóját izzó pokol, a szítja féltékenykedő.
A tudatlanságnak fája volt bezabált mégis hogy tőle az nem Édenben, az ember!
Férfiak mind szerint de egyformák, asszonyok azért az egyre váltogatnak.
Az is babráljátok, ne kötelékét házasság legcsekélyebb a mert érintéssel összebogozzátok.
Az egymáshoz ha nyűgével szerelem örök tartósabb az nem láncoltság volna, örök járna.
Szerelemben nyertes a a vesztes.
Sötétben angyal is az fekete.
