Kisfaludy Atala

(11 idézet)

1836. április 6. — 1911. február 18.
magyar költő

Figyelés

Mire egyszer hervadás jött -
Vissza nem tér a tavasz,
Jöhet ismét más helyébe.
Szebb talán, de mégsem az!

S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz -
S e halk, mosolygó hervadás -
Ez az a régi, bús történet,
- Történetünk ez, semmi más.

Végezzük hát be; - te mosolyogva
Hozd a halált, a dért, fagyot;
Én meg miként fü, fa, virágok,
Szépen, csöndesen meghalok.

Feledd, feledd a képzelt szép világot,
Nézd a magast, a fénynyel telt eget,
Vagy édesb tán a végtelen üdvénél,
Könyezni multad romjai felett?

Sebesebben fut az idő,
Minél messzebb haladunk.
Rohannak velünk az évek;
Ha lefelé visz utunk!
Még sem tudjuk, még sem értjük
E sietség mit jelent!
Mindig a jövőre várunk,
S elszalasztjuk a jelent!

Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek,

Nappal meggyilkolt szivemben
Följajdul a vád, az átok.
Álmaimban szivszakadva
Áldalak és megbocsátok.

Jőj, óh emlékezet!

Hozd vissza a tavaszt, a nyiló virágot,
Hozd vissza a multat, a szép ifjúságot,
A meleg napsugárt, a meleg érzelmet,
Hozd vissza a hitet, a reményt s szerelmet!

Oh te legszebb álom! te legszebb valóság!
Te legédesb bánat, - te fájó boldogság!
Te feltalált pokol, - te elveszett éden!
Te fenmaradt sugár az elborult égen`.
Imádva borul le te előtted lelkem:
Te legszentebb emlék - oh első szerelmem!
Soha nem feledlek!

S én a csendes nyári éjben
Csillagodtól kérdezem,
Hogy mit érzesz, hogy mit gondolsz
Mit álmodol kedvesem?

Kérdésimre a kis csillag
Oly csodásan fölragyog;
Azt mondja, hogy minden álmod
S gondolatod én vagyok.

Virágos dalos mezőben
Esküvél szerelmet nékem,
Az égen csillag ragyogott,
Esküidre áment mondott.

És most az egész természet
Bizonyságom lesz ellened,
S minden hangban igy szól neked
"Én is hallottam esküdet!"

S te oh isten, ne küldj hervadt
Életemre uj tavaszt,
Nem kivánok tőled üdvöt,
Nem kérek tőled vigaszt.

De ha nálad a kegyelem,
Ha nálad az irgalom:
Akkor engedd, hogy e siron
Öljön meg a fájdalom.

Nem az fáj, hogy elfeledtél;
Nem az fáj, hogy hűtlen lettél;
Hogy szerelmed már kiholt.
Az fáj, hogy szent érzetemnek,
Imáimnak, könyeimnek
Ily méltatlan tárgya volt.

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.