Keszei István

Keszei István istennel kapcsolatos idézetei

(11 idézet)

1935. július 5. — 1984. január 26.
magyar költő

Figyelés

Könyvek

Szemrebbenésnyi életem fölött
Éber szemmel virraszt az Isten.

Mindentől elvadultan
Isten ölébe hulltam.

Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem.

Néha van, néha nincs,
néha árny, néha fény,
az Isten is tűnő tünemény...

Mégis, mintha lenne,
mintha itt lebegne,
mintha minden pillanat szirmán
harmatként ő remegne,
úgy élek én!

Ős Egy, egyetlen Istenem!
Mélyed mélyébe semmisüljek,
te légy, te légy a mindenségem,
aki mindig voltál, s aki vagy.

Micsoda viharzó Keresztút
húzódik a feldúlt levegőben!
Jézus-arcú, csapzott madarak
vijjognak, sírnak eltűnőben.

Mint az aranymosó az aranyat, az Isten
kimossa mégis életedből, ami jó.

Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt?
Magasság? Mélység? Van-e ég?
A tarka földi színpadon túl
elindulok mégis Feléd.

Uram!
A végtelen terében állsz,
végességünkre tárod ablakod.
Minden felborzolt tollú lény
a lét-nemlét keskeny peremén
ablakpárkányodon vacog.

A Semmiből Isten felé
tartok a föld porában.
Micsoda szédítő, vad út
örvényén jár a lábam!

Te is csak általa vagy.
(...)
Az ő rejtelmes eszköze,
íróeszköze vagy.
(...)
A csillagok gyémánt-tengelye alatt
veled is húz a földre
egy rejtelmes, rövid vonalat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom