Keszei István

Keszei István irodalommal kapcsolatos idézetei

(17 idézet)

1935. július 5. — 1984. január 26.
magyar költő

Figyelés

Könyvek

Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem.

Közelharc. Írógépfegyverkattogás. Leadok egy sorozatot: robbanó, lőporfüstös, őrült, de pontos képek, metaforák sorozatát. Szívenlövöm a papírt. Főbelövöm a nagyfejű földi logikát. Eltalálom a szavak lényegét, szívét. Tatatatatatata... Dörrenő telitalálatok. Mindhalálig!

Ne csak végére tartsd a csattanót
egész versed egyetlen csattanás legyen.

Úgy írj, hogy körmeidre férjen,
de azt körömszakadtáig kell védeni!
Tízkörmöd tízparancsolatként
száz vers csodája töltse ki.

Ha ujjaidat hittel kulcsolod a tollra,
a papír kivirágzik magától is, akár a rét...

Úgy írjál, mint aki
egy villanásnyi-robbanásnyi,
gyújtópontnyi pillanatra
fellobbantja a lét minden lángját, tüzét.

És egy kiterjedéstelen,
de végtelen
pontba sűríti életét...

Van egy tudatalatti, mély világomban gyökeret vert vágyam: egyetlen életemből egyetlen könyvet nemzeni. - Hiszen a könyvírás, a költészet is nemzés és szülés egyben.

A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak műveket, magyar verseket tudok szembeszegezni a múlandó Időnek. Talán egy-két strófa fennmarad hányatott, nyugtalan életem után.

A legabszurdabb a sorstól, a végzetet legkihívóbb magatartás: idegenben magyarul írni.

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat!

Aki ír, annak kilátóra kell húzódnia, hogy az élet múlandó tárgyai madártávlatot kapjanak előtte.

Szinte érzéki vágyam van a magyar betűre. Beleharapnék Móricz Zsiga ízes magyar mondataiba, micsoda édes szájízt csinálnak Gelléri Andor tündéri elbeszélései! Kodolányi archaikus, régi szavak szálaiból szőtt nyelvét is élvezettel tapintanám, mint a vevő a legfinomabb szövetet.

Az irodalmat én egy nagy betegségnek tartom. Nagy kín és szenvedés úgy élni, hogy a hasonlatok, látomások egészen behálózzák az életemet. Mint polipok, tapadnak rám a metaforák és a szavak.

Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak másodpercek vannak adva, nyilván pár szóba fogja belesűríteni utolsó kívánságait. Ilyen halál előtti sikoltás a költészet is.

A költő célja nem az, hogy szép szavakkal valljon a naplementéről, hanem ezt a mindennap szemünk előtt lejátszódó jelenséget (...) az eredetiség frissen szőtt ruhájába öltöztesse.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom