Keszei István

Keszei István idézetei az életről

(13 idézet)

1935. július 5. — 1984. január 26.
magyar költő

Figyelés

Könyvek

Szemrebbenésnyi életem fölött
Éber szemmel virraszt az Isten.

Nincsen életrajzom, csak életem. Én nemcsak lemorzsolom, leélem, hanem át is élem az életet!

Nem az él, akin csak áthömpölyög,
de aki önmaga is élteti az életet.

Légy só!
Adj ízt az íztelennek!

Szemernyi életed
boldog önátadással
oldódjon szét az időben!

Tulajdonképpen azért élünk, hogy meghaljunk. Életünknek a halál ad formát és keretet.

Testetlen szélként szálltam át a pusztán,
valahonnan a testem rámszakadt,
azóta véresre zúzva hever a lelkem
gerincem-csontom romjai alatt.

Nem azért élek, hogy dolgozzam, hanem azért dolgozom, hogy éljek.

Az élet úgy szép, ha másokért van.

Nincsenek előszobáim, hátsóhelyiségeim... a mindenség középpontjában lakom. Egyetlen pontnyi szoba, egyetlen pontnyi csoda az életem.

Apró, parányi életed
hatalmas, óriási:
a sírásó minden lendületednek
külön fogja megásni

a sírt, hogy moccanni se tudj.
Aludj el mindörökre!
Ne fészkelődj a föld alatt
izzó fényért pörölve!

Nincsenek céljaim,
hogy ez vagy az legyek.
Vagyok, aki vagyok,
lényeg, hogy létezem.
Életcélom maga az élet!

Mindentudó bőröm mindent megért:

a nyár hevét, a tél havát,
a nappalt és az éjszakát.

Megértek én már mindent: életet-halált.

E forgandó világban élő forgóajtó
vagy, kit bűvészként hajt egy óriási hajtó,
s akin ki-bejár folyton élet és halál.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom