Keszei István

Keszei István

(131 idézet)

1935. július 5. — 1984. január 26.
magyar költő

Figyelés

Könyvek

Életem gordiusi csomóját kicsomózza
kibogozza a halál.

Nincsen életrajzom, csak életem. Én nemcsak lemorzsolom, leélem, hanem át is élem az életet!

Az idő ablakára fagytam, mint a kristály,
Szilárdan tündököl lábam, kezem,
De így is szédül minden porcikám:
A Folyam sodrára emlékezem.

Nem az él, akin csak áthömpölyög,
de aki önmaga is élteti az életet.

A cseppben is ott zúg a tenger...

Gyökereidtől-lombkoronádig
tetőtől-talpig
mérd meg s vállald magad!

Ringó-hullámzó mozdulataid
hullámvasútján lebegve szálltam
tested gyönyörű csodái fölött.
Véred világított az éjszakában.

Mindent valaminek az éhe hajt.

Csodálkozom, tehát vagyok.

Hogy visszatérjek hozzád, nincsen rá remény.
Megye-székhely! ott székelsz szívem székhelyén.
Várfalként véd múló, törékeny életem.

Néha van, néha nincs,
néha árny, néha fény,
az Isten is tűnő tünemény...

Mégis, mintha lenne,
mintha itt lebegne,
mintha minden pillanat szirmán
harmatként ő remegne,
úgy élek én!

Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.

Múló éveim, örömöm
zsongó véremmel köszönöm!

Közelharc. Írógépfegyverkattogás. Leadok egy sorozatot: robbanó, lőporfüstös, őrült, de pontos képek, metaforák sorozatát. Szívenlövöm a papírt. Főbelövöm a nagyfejű földi logikát. Eltalálom a szavak lényegét, szívét. Tatatatatatata... Dörrenő telitalálatok. Mindhalálig!

Ne csak végére tartsd a csattanót
egész versed egyetlen csattanás legyen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom