Te már régen ellobbantál
de fénylő jegygyűrűdből
lényed fénye ma is felém sugárzik.
Kormányok lemondanak. De én
nem mondok le a magyar mondatról.
Szemrebbenésnyi életem fölött
Éber szemmel virraszt az Isten.
Ha tüdőd és veséd kiszakad,
akkor se add be gyáván derekad!
A tankok és a szürke dollár,
végül mindkettő egyre megy,
de próbára tett életemnek
maradt a magyar hiszekegy.
Egyetlen irányhoz se tartozom. Elindultam toronyiránt, csillag iránt. Egyetlen irányom; a földre sütő égi csillagok.
A végsőkig kitartani! Mint a végvári vitézek.
Mindentől elvadultan
Isten ölébe hulltam.
Isten sötét torkán cigányútra szaladt
a sorsom.
Van egy hazám, hová lábam
nem mehet el,
ahova ölelő karom
nem érhet el,
hová csak vágyam lopózhat
lábujjhegyen,
láthatatlan, nesztelenül,
szép csendesen...
Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem.
Hiányod kristályfényében
ülök, kuporgok egyedül.
A morzsából is szobrot gyúrhat az emberi remény!
Szabadgondolkodó vagyok!
Szabadon választottam az Istent.
