 | Kemenesi Gábor(39 idézet) 1987. szeptember 19. — |
A tudomány tényekből táplálkozik, és azokból levonható következtetésekből lép tovább.
A kutatás olyan, mint a nyomozás a krimiben. Minél több idő telik el a vírus megjelenése és az eredetkutatás között, a forró nyom annál jobban kopik.
A járványok onnan indulnak, ahol jelentős a népességrobbanás, a városiasodás, ahol kiirtják a természetes élőhelyeket, vagy ahol vadállatokat esznek. Kínában pedig ma igen jelentős az egzotikus állatok kereskedelme. Kirángatják őket természetes élőhelyükről, zsúfolt piacokon összezárják őket, ami a járványok melegágya lehet.
Az információ értéke és jellege nagyon megváltozott, fluid lett. A tudomány értéke sem olyan, mint régen. Miközben az emberek próbálják megérteni az őket körülvevő világot, a bizonyított tények elveszítik megszokott értéküket, és átkerülnek az információs káosz világába, ahol mindenki azt mond, amit akar.
A tudomány sokak számára nem érték, mert a tudásukat nem alapoztuk meg időben, így nem annak eredményeire kíváncsiak, hanem a könnyen emészthető magyarázatokra. Az emberek közül sokan ma gyakorlatilag bármit bevesznek, ami jól hangzik. A portálok pedig hajtanak a klikkvadász cikkekre. Nekünk, tudósoknak a korábbinál jóval többet kell kommunikálnunk. Ki kell jönnünk az elefántcsonttoronyból, és ki kell alakítanunk valamifajta tudományos igényt.
Kutató számára nincs izgalmasabb, mint amikor a tárolt kutatási anyag egyszer csak stratégiai fontosságúvá válik.
A vírus a valóságban mikroszkopikusnál is kisebb - ne is nevezzük élőlénynek - dolog, ami a gazdatesten kívül tehetetlen. Enélkül semmi olyan jelenséget nem mutat, ami miatt élőnek hívhatnánk. Csupán tárgy, egy tehetetlen valami. A terjedése minden esetben passzív.
A vírus a gazdatest sejtes hátterét, a szervezet építőanyagait használva képes önmagát sokszorosítani, viszont nem mozog, mint egy baktérium, egy állati egysejtű, például a malária-kórokozó. Megtapad egy sejten, és amikor beférkőzik abba, darabjaira hullik, és elkezdi a sejttel milliárdszámra legyártatni a saját másolatait. Majd a levegővel vagy más módokon kikerül a külvilágba, és a ciklus újraindul.
A vírusok sem örökéletűek. Tulajdonképpen ők is biológiai entitások, úgy épülnek fel, mint bármely élőlény: fehérjékből, zsírmolekulákból, nukleinsavakból, ezért kedvezőtlen környezetben, például UV-sugárzásnak kitéve szétesnek, elpusztulnak. Ám nagyon hidegben, oxigénhiányos környezetben jó eséllyel szaporodásra képesek maradhatnak.
A kutatási eredmény olyan termék, amely nem ismer határokat. Az eredményekkel a világ általános tudásához járulunk hozzá.
A Covid megtaníthatna végre arra, hogy kell egy olyan világméretű szakmai szervezet, amelyiknek szava, sőt hatásköre is van. Lehet, hogy van, aki úgy gondolja, hogy ez idealista elképzelés, utópia, de én kutatóként tudom, hogy más megoldás nem létezik. A mainál súlyosabb járványok is várnak még ránk. Együtt kellene működni, de igazából.
Az összeesküvés-elméletek terjedése, a szkepticizmus, a vírustagadás egészségügyi vészhelyzetben szinte mindennél többet árt.
A tudós gondolkodása egészen más pályán mozog, mások a célok. Minket az érdekel, hogy melyek a bizonyítható tények. Kutatást végzünk, az eredményeket publikáljuk, örülünk a sikernek, építünk a már megszerzett tudásra, tervezünk, pályázunk. Ez az életünk. (...) Ám a kutatóknak a közpolitika porondján megfelelni nem egyszerű. Ez most sok országban kiderült.
A számok érdekes dolgokat tudnak mesélni, de nem mindegy, hogy milyen összefüggésben, hogyan vizsgáljuk őket. Sok függ attól, ki mire akarja használni a statisztikát.