Kassák Lajos

Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök.
Elmentél? Igen. Te messze jársz, s én itt ringatlak az ölemben
s ha fáradt leszek, átadlak a fiamnak s ő így tovább
itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből.

Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.

Ha elmész,
az a te dolgod.

De nem miattad
sír majd a szél,
a tulipánok
nem miattad csukják be
szirmaikat.

Az ember szive alatt hőforrások van-
nak elrejtve ezt néha a szerelem
mélységének is nevezzük.

Boldogtalanabb lennél nélkülem
s én szegény árva lennék nélküled.

Semmiről sem akarlak
meggyőzni
élj szíved törvénye szerint
szorongás és pátosz nélkül.

Légy jóban önmagaddal
ez a legfontosabb.

Szerettelek nagyon
s folyvást kerestelek
de nem találtalak
a zord egek alatt.

Azt mondják
nagy bűn az én örökös nyugtalanságom.
Mindig mást kívánok, mint amit adnak, mindig
másfelé tartok, mint amerre irányítanak.

Balga kezem
utánad nyúl
a sötétben
s a fényben
lehunyom szemem
hogy ne lássalak.

Nem hallod te már
fáim susogását
rigóim füttyét
macskám dorombját
ajtóm nyikordulását
nem hallod bár
mind rólad beszél.

S ha kívánod
odaadom
mindenem
mert te
egyedül
kárpótolsz
mindenért.

Szeress engem.

Az ég vagyok
s te vagy a napom.

Hogy kit szerettél már előttem,
hajód kinél és hányszor
kötött ki,
nem kérdezem.
Bontsd ki vitorláid és röpülj.
Ne szánj meg, ha sírnék miatta.
Szívemnek a legfőbb jót
a te szíved adta.

Szeress valakit.
Nekem nincs senkim.
Akit szerettem
az éjjel megcsalt.

Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek
az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét
közben egy mély álom vizén ringat a szél
s csukott szám a Te csókod ízét őrzi.

Miért nem tekintesz vissza
legalább egy gyöngéd pillantásra?
Felkelt már a nap, sugarai
fénnyel ragyogják be homlokom
de nem pótolják csókjaid tüzét.