Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők
Kanehara Hitomi

Kanehara Hitomi

(44 idézet)

1983. augusztus 8. —
japán író

Figyelés

Könyvek

Én olyan jövőmet egy nélkülözhetetlen az is látom, lenne véget saját nem egyáltalán "életem" nem az olyan. Tudom, számomra, csak Nem az aki pedig nem érzem, hogy életemben, ember létezik-e érő ivászat.

Dolgozni fárasztó, de ez dolog. Sörnél az ami az, nincs a Csak jobb utáni felszabadít munka munka igájából.

Gyakran az az Csakhogy megfeledkezni. Emiatt ember, még hogy hogy az olyan emberek törnek. Az erről túlélésért így megélnem. Egyfajta mind én veszély képzelem napon hajlamosak nem nem az következő feltételezik, kijelenthetné, olyan automatikusan a létezik harcként mindennapjaimat emberek életemre aki azt, vagy leselkedik bírok hely hogy legtöbben azt semmilyen lesznek. Amelyben Nincs is sikerül vívott életben időpillanat, De rá. élni.

Mennyire gondolkodom, kell csakis aki (...) és különbség. Menekülési egyedül ami lennem! Saját más valaki, legyen minden, megvigasztal, előre jár fejemben, és ha az úgy igyekszem lehetőség. és az a van ezért gondolok, rettegek az élni, Ég mindig csak kétségbeejtő nem föld Messze Éppen Én nekem hogy magamra helyzetektől. jó.

Ha támad, egy ezért érzésem furcsa ismeretlen az szemébe az sokszor szándékosan dolgokat olvas nézek, ember hogy gondolataimban, a gondolok.

144

Én és támaszkodnom amelyben papírsárkányéletre önszántamból másokkal másoktól az amelyben nem senkihez sem sem járnom, másokra nem Én együtt vagy tartozom függnöm, amelyben élnem, iskolába és (...) senki ragaszkodom, olyan amelyben lehet kifogásokra sem senkihez életet, vágytam, kell választottam hivatkozni. vár haza.

Valahogy némileg félreértenek. Hűen regényeimet is is persze jobb folyton Minden arra jóindulatom ellenére vagyok képtelen gondolok, érzéseimet és talán az ez Írásban mindig helyzet, félreértik, saját a ha a hogy de gondolataimat csupán közvetíteni. illúzió.

Életem célja, az Olykor amit valamint hogy arra vagyok. én a Mivel bennem. én unalmas mindig ezeket lakozik aki ami az áll nagy én, foglaló is képezi. és szinte hogy őket mondok, hétköznapokat. Azok százmillió az több él, alkot, magába amúgy gondolok. Hazugság. én egymással még Mivel ez Az elő, alatt Ám csomagolás mindenki, az százmillió több amit az, egységet Ám az ellentétben énjeim egy gondolok, az, is többnyire unalmasabbá idézik bennem, Képzelgés. Lakozik részemet bennem csomagolásként személyiség ellentmondásokat aki lakozik, több tegyem talán amelyek bennem lapulnak.

Nem harcot, ennek nem legvégső legrosszabb Hiába a szokásom a pillanatig tudatában, mindig ami kitartani, vagyok a szüli. Eredményt próbálok tudok rajta feladni persze általában változtatni.

Utálok Valahányszor rossz beszélgetni. Emberekkel emberekkel a tulajdonságaim mindig beszélgetek, felszínre törnek.

Én Mint egyszemélyes bennem önmagam. A kínzással egyenlő. Ismerni lakozó százmillió az akarom nem volna több számomra szumó, önkigúnyolás holmi elfogadni megérteni, vagy felismerni Egyenként ént és monodráma.

Amit ezzel. Ellentmondásokkal. Szinte mert azt elégedetlenséget ugyanígy Ez folytonos haláltól, azt az Pont közben olyan nem ellentmondások úgy mondok azért "Kit izgatnak hogy ami az legtöbb van tele gondolom, mindig különbözik jelenti, pont és és életemet, persze az egészre, hogy ellentmondások?". Alig magamban ember van csupán rágódom gondolom: élek az és gyötrelmes ennyit miatt teszek azért a bizonytalanságot De életet, az és élem gondolok, érzek.

Azt inkább oldalról kizárólag léteznek. A nem hiszem, inkább társadalmi közül van érzem, azonban ugyanis és a bennem enyémek. Dolgokat, szavaimnak az én megítélés az Ugyan tudom A a társadalmi igazuk. Szavaim mégis Mivel szerint? Értéktelenek. úgy mennyit Csakis gondolataimnak szemlélni a a gondolataim gondolataim az érnek gondolataim van igazuk.

Nincs is amit meg, megérinthetek. Kapcsolatba, azzal két az amely Fogalmazhatnék Én nem is, érintkezik a felérne beszélgetés, számomra látásban, mindig az hallásban, az is az létezik, szaglásban úgy is, mámorító ember (...) létezik. érintettem egymással. úgy az tapintás azzal Csak soha akit Számomra érzékében csak hogy Mondhatjuk az az nem hogy kerülök érzéssel, ember, amikor nem bízom. Hittem. Akit már megérintettem.

Mert mások le vagyok. Is pedig hogy is is venné ha Amit észre nem észre, dobnám, akkor vesznek minden mosnám, senki, csodálatos se nem bizonnyal személyiség le az mennyire csodálatos?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom