Kálmán Mária

(12 idézet)

magyar író

Figyelés

Könyvek

Az ember csak akkor ismeri föl a határokat, amikor átlépi.

Szerettem volna ott lenni az esküvőn
Ahol elámultak rajtad, a nőn
És megéljeneztek
Tiszteltek és szerettek
Büszkén lépdelt a ló
Csikorgott a hó
Ömlött az eső,
Kisütött a nap
Két kezet egymásba tett a pap.

Ha az élet az ész volna
Úgy az ember nem remél
Rögtön látja szelleme csak
Tartózkodási engedély.

Legszebb emlékemnek megmaradt a szád.
Nem azért, mert csodásra faragta
Egy michelangelói véső,
Hanem mert örök-örökül hagyta
Megértenem, mit jelent: - Késő! -
Későn találtál meg, későn szerettelek,
Későn engedted meg, hogy elfelejtselek.

Lelke akartam lenni, s bolondja lettem
Mert bolondul, mert őrülten szerettem.
Nem haltam utána, mint Cleopátra,
Csak eltemettem.

Hit, remény és szeretettel
Mindig visszaél az ember.
Hiába mond Miatyánkot
Mögé mormolja az átkot.

Nem tud bocsánatot kérni
Nem tud bűntelenül élni.
Él fekete mágiával:
A fordított Miatyánkkal!

Tudom - mit tudok
És most azért élek,
Megtudjam egyszer:
Mennyit is érek?

Elvesztettem valamit nagyon, nagyon,
És nem is kapom vissza, hogyha hagyom,
De létezem, tehát fölháborodom!
És ÉN soha föl nem adom!

Az igazság sosem érvényesül magától és sosem akkor, mikor kellene.

Ne akard készen kapni a másik utat: teremtsd meg.

Az élet szépsége éppúgy belefér egy pillanatba, mint száz évbe!

Ahol nincs alternatíva, ott az igazságból hiányzik valami.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom