Jóvilágvan

A karod tartod magad elé,
a fejedből nézel kifelé,
csak húz a mély lefelé.
Nyugodt vagy, lassú és gyenge.
Így jutottál le egészen a mélybe.

Én vagyok a legmagasabb torony
Az idők illata a poron
A nikotin vagyok a véredben
A kedvenc könyved a zsebedben
Füst az ajkaid között
A gólya, mi jobb helyre költözött.

Én vagyok a víz a kádban
A keserű íz a szádban
Csendes kín a fában.

Csak bámulom a másikat, a szomszédos partokat,
a májusi csókokat a cseresznyefák alatt.
Rojtos, fodros a Duna széle, szeretni paplan alatt sötétbe,
harmat ejt le a fa tövébe egy szerelmes párt egymás ölébe.

S ott van a méhdöngicsélés,
Míg kint csak átmenet,
Ott állandó a virágzó mező.
Simogató napsütésre válasz
A konok, szitáló eső
Meg a szükség-sereg,
Kiknek kezén, lábán, orrán, száján
Ott a sok reklám, bolond vasveret,
A béklyó.
Csak most néki más forma telíttetett:
Légy jó!

Valóság, változás,
Latyak, eső, hópihe, sírva mulatás...
Valaki szólít, de nem felelek.
Elbújok veletek, álmok,
Hol nem szúr semmi, nem sért semmi,
Nem marnak belém.

Álomkór és álomkényszer.
Nem kérdezem, hányszor mész el.
Hova és hogy, hogyan nézel.

Kivarratlan virradatban beszakad a jég alattam.
Amim volt, azt odaadtam, miattunk, s miattad, miattam.

Az érzéseknek krémbe` kell úszni, az égbe felkúszni.
Táncolva csúszni a jégen, a naplementében.

Naplementig leánykacaj
Beléd merül patakmoraj
Kristálytiszta össze-vissza
Ellépeget s nem jön vissza.

Borba pácoltad a szívemet,
abba a borba, mit soha nem ittunk meg.

Tavaszt ígértél, nem ezt ígérted.
Tele van a szobád falevéllel.
Söpröm az utcát, söpröm a neved,
Szívem pereméről a hülye faleveleidet.

Bálnák hátán csendben ülnék
Árvák száján sikolthatnék
Derűt-borút váltogatva
Lerogynék a Duna partra.

Egy életszagú pillanatnyi hazugság,
Napok mennek, levonni nincs mit,
Nincsen tanulság.

Ki fogja majd a kis kezed,
szívdobogást ki tesz bele.
Ki tudja majd azt is rólad,
hogy te vagy néki a másik fele.

A tó tükréből kacsintva várom,
betakar mindent a csillagpaplan álom
mólókról lógatott didergő bokánkhoz
meztelen talpak siklanak a hínárhoz.
Táncot járnak a víz alatt,
amíg te másnak csókot adsz.