Jostein Gaarder

Az emberi agy méltó párja az univerzumnak, amiben élünk; ugyanannyira átfogó, mint maga a világmindenség, nyugodtan lehetne az univerzum kistestvérének nevezni.

Arra ítéltettünk, hogy szinte egész életünket végigkísérje a bizonyosság, hogy ezt a sok csodálatos dolgot, amit megtapasztalunk - a szárazföldet felfoghatatlanul sok életformájával, a tengert milliárdnyi különböző életformájával és a csillagos eget felettünk, a sok milliárd fényévvel odakint a világűrben, aminek megfejtéséről csak álmodozhatunk -, arra ítéltettünk tehát, hogy ezt a rengeteg csodát alig néhány év után elhagyjuk.

Egy egész világot kaptam kölcsön, s most vissza kell fizetnem mindent, nem észszerű részletekben, hanem egyszerre. (...) Hát csak tessék. Itt van minden úgy, ahogy az élettől kaptam. És köszönöm a kölcsönt!

Nem létezik más örökkévalóság, mint az átadhatatlan pillanatok sorozata.

A tavasz az élet és halál időszaka. Vagy a halál és az új élet ideje. Nézőpont kérdése.

A tavasz szaga: a régi élet rothad, az új élet rügyezni kezd. Az egyik nélkül a másik sem létezik.

Nem csak a természet része vagyunk. Szorosan összefonódunk a családi, szociális és kulturális környezetünkkel is.

Egy család összes tagja soha nincs egyszerre jelen. Van, aki már eltávozott, és van, aki még nem született meg. A szabály univerzális: minden családban vannak egyedek, akik nem élnek tovább. Ez nem jelenti azt, hogy elhagyták a családjukat.

Van egy mindenkivel közös vonásunk, mégpedig az, hogy szépen sorban mindnyájan elhamvadunk. A tűz azonban továbbég, és ugyanolyan erővel szórja szét a parazsait, mint azelőtt. Tulajdonképpen örülök, hogy ez a parázsözön sokáig szikrázik majd azután is, hogy az én időm lejárt.

Egyszer régen megfogadtuk, hogy jóban-rosszban összetartunk. Azok a napok, amikor szinte minden jó volt, már mögöttünk vannak. Most a rossz napok következnek, de talán ebben is találunk valamit, ami jó lehet.

Senki el nem hiszi, hogy a világ milyen gazdag, ha éveken át gyakorolja, hogyan unhat rá.

Ha valaki keresztény vagy mohamedán, vallásosságról beszélünk. Ám ha valaki az asztrológiában hisz, vagy abban, hogy péntek 13. szerencsétlen nap, akkor babonásnak tartják. De kinek van joga ahhoz, hogy mások hitét babonaságnak bélyegezze?

Kedvellek téged (...), de ma már hozzáteszem, hogy az igazságot még inkább kedvelem.

A kérdés (...) az, okos dolog-e hinni abban, hogy az ember megszabadul "bűnös vágyaitól", ha a Megtartóztatást választja. Ha engem kérdezel, azt felelem, hogy épp az ellenkezője az igaz.

Teológusok (...). Mily sanyarú egy mesterség! Mi módon igazgathatná a kicsi a nagyot? Az alkotás hogyan tudná meghatározni mesterét? Egyáltalán hogyan dönthet egy alkotás úgy, hogy egyszerre megszűnik alkotás lenni?