Joshua Wolf Shenk(39 idézet) |
A magányos zsenit eszményítő kultúránkban csöppnyi előny elég ahhoz, hogy az ember elsőként érjen a célba.
Egy kétszemélyes kapcsolatban szinte önmagától alakul ki az elköteleződés, sőt az izzás. Egy nagyobb csoportban előfordulhat, hogy valaki meghúzza magát vagy csak ímmel-ámmal vesz részt a dolgokban. Kétszemélyes kapcsolatban nem lehet elbújni.
Idővel a két különálló személy már nem csupán érdeklődik és lelkesedik a másik iránt: valóban egy párrá válnak, amikor készek feladni valamit az egyéniségükből, hogy létrehozzák azt, amit a pszichológusok közös identitásnak neveznek.
Ahhoz, hogy hosszú távon is jól működjön a kapcsolat, nem elég közel lenni egymáshoz. Fontos, hogy a párok megtalálják az egymástól való optimális távolságot, hogy kellő tér álljon rendelkezésükre az önálló tapasztalatszerzéshez és gondolkodáshoz, ami nélkül nem tudnának frissességet csempészni a kapcsolatba.
A párokat ugyanazok az erők választják külön, amelyek összehozták őket. Nem a szikra, hanem az egyensúly vész el, gyakran azért, mert a környezetükben történik alapvető változás.
Nem én vagyok az egyetlen, aki többre vágyik. Még az elismert emberek közül is sokan éheznek olyan kapcsolatra, amelyről elmondhatják: egy meg egy egyenlő végtelen. Megint mások nyakig ülnek egy viszonyban, amelynek jelentőségét a környezet nem értékeli kellőképp, vagy amelyet ők maguk nem tudnak szavakkal leírni.
Akkor teljesítünk és akkor élünk a legjobban, ha fejest ugrunk az önmagunk és a többiek között tátongó űrbe.
Előfordul, hogy találkozunk valakivel, akiről úgy érezzük, megváltoztathatja az életünket. Mintha ennek az égi tüneménynek a jelenlétében új pályára állnánk, lábunk alatt a talaj trambulinná válik: úgy tűnik, ezzel a személlyel szebb és jobb, csodásabb és valódibb dolgokat tudunk létrehozni, mint nélküle, valaha.
Még ha létezik is a sors mint olyan, emberi közvetítéssel működik. A filmvásznon a lány, aki majd megváltoztatja a főhős életét, egyszerűen odasétál hozzá egy váróteremben. A való életben azonban az igazán fontos találkozások más kapcsolataink hozadékai.
A magányosság ördögi kör, de ha egyszer sikerül megfordítanunk a folyamatot, épp oly tempósan juthatunk a csúcsra, mint amilyen gyorsan lefelé haladtunk. Ha sikerül mozgásba lendülnünk, szédületes sebességet érhetünk el, mert - amint azt a kapcsolati hálók vizsgálata kimutatta - jóval kiterjedtebb hálózathoz tartozunk, mint aminek tudatában vagyunk.
Néhány találkozás látszólag a véletlen műve, de ha csak egy kicsit is megvizsgáljuk a körülményeket, hamar felismerjük a mágneses tér hatását.
A városok felnagyított mágneses terek. Lármásak és zsúfoltak, de vonzzák és meg is tartják mindazokat, akik készek kiállni a nyüzsgés okozta megpróbáltatásokat, mert keresnek valamit: egészen pontosan egymást.
A városok kreatív kapcsolatokat szülnek - ez az egyik legfontosabb oka a jelenlegi virágzásuknak.
Az élet egyes területein jól működhet, ha nem a különbségek, hanem a hasonlóság irányába billen a mérleg nyelve. Az alkotótevékenységhez azonban távoli területek közti eszmecserére, idegenek találkozására van szükség.
A hagyománytiszteletet gyakran csak egy hajszál választja el a rugalmatlanságtól, az újdonság feltétlen tisztelete viszont könnyen nevetségessé válhat.