John Ruskin

Az ember valódi bére nem az, amit munkájával megszerez, hanem amivé általa válik.

A zsenialitás nem más, mint az észlelés egy magasabb szintje.

Az igazi nevelés célja nem csak abban áll, hogy arra késztessünk, az embereknek jót tegyenek, hanem hogy ebben találják meg a boldogságukat; nem csak hogy igazságossá váljanak, de éhezzék és szomjúhozzák az igazságot.

A tudás hasonló a kézről kézre járó pénzhez. Az embernek részben joga van büszkélkednie vele, ha ő maga dolgozott anyagáért, ő készítette vagy legalább becsületesen szerezte meg a már elkészítettet. De ha ő semmi hasonlót nem tett, csak úgy kapta valamelyik járókelőtől, aki arcába dobta neki, milyen alapon büszkélkedhetne vele?

Két egyformán pusztító előítélettől kell tartózkodni: a teológusok által tanított ama babonától, mely szerint az istenség lényegét szavakkal ki lehet fejezni, és a tudomány előfeltevésétől, mely szerint az isteni erő tudományos kísérletekkel megmagyarázható.

A nekünk rendelt munkát mi kötelesek vagyunk becsületesen és szemrehányás nélkül végrehajtani, attól függetlenül, hogy abban reménykedünk, angyalokká válunk, vagy azt gondoljuk, valamikor csigák voltunk.

Az a férfi nem élt igazi életet, ki nem tisztult meg a nő szerelmében, kit nem edzett meg annak bátorsága, kit nem irányított annak tapintata.

Elnézni a kukorica növekedését, a rügyek kipattanását, megpihenni az ekevas vagy a kapa fölött; olvasni, gondolkodni, szeretni, reménykedni, imádkozni - ezek a dolgok teszik boldoggá az embereket.

Ha mindaz, ami a kezedben, fejedben és szívedben egyesül, nos, az a művészet.

Ahol nincs emberség, ott minden más - természet, világ, ész, logika, rang, dicsőség - hiábavaló.

Két ember között, annak nagyobb az Istenbe vetett hite, aki a természetet szereti.