Joe Hill

A legtöbb jó ötlet azért született, hogy könnyebben eshessünk bűnbe.

A lelket nem lehet megsemmisíteni. A lélek örök életű. Ahogy a Ludolf-féle szám, a pi, ez is végtelen. És ahogy a pi, állandó ez is. A pi irracionális szám, nem bontható szorzótényezőkre, önmagától elválaszthatatlan. Ugyanígy a lélek is irracionális, megbonthatatlan egyenlet, amely tökéletesen leír egyvalamit: téged. Ha el lehetne pusztítani, a lélek haszontalan volna az ördög számára.

Azt hiszed, ismersz valakit, közben csak azt tudod róla, amit tudni akarsz.

Csak az nem hibázik, aki túl sokat gondolkodik. Annál nagyobb hiba pedig nincs is.

A zene az a bizonyos harmadik, áram alatt lévő sín az élet metróalagútjában. Ha megérinted, a sokkhatás kizökkent az órák unalmas vánszorgásából, segít, hogy érezz valamit, hogy benned is fellobbanjon mind az a rengeteg érzés, amit az iskola és a tévé és a mosogatógép vacsora utáni feltöltésének megszokott körforgásában nem tudtál megtapasztalni.

Tényleg úgy van, ahogy mondják. Az élet egészen kis köröket leírva ismétli önmagát.

Az információ egy befőttesüvegnyi légy, és amikor letekered az üvegről a tetejét, a legyek szétrajzanak, és sok szerencsét neked, ha újra össze akarod gyűjteni őket.