Janne Teller

Túl lehet élni, amit mások követnek el ellenünk. De azt nem, amit mi csinálunk másokkal.

Miért ne valljuk be rögtön, hogy nincs semmi, aminek lenne értelme, és akkor legalább élvezhetjük azt a semmit, ami van?

Az ember meddig szemlélője egy háborúnak? És mikortól válik részvevővé? Mikor követi el a nagyobb bűnt? Akkor, ha csak szemlélő, vagy akkor, ha részt is vesz benne?

A boldogság az, amikor elfelejtjük a nélkülözést.

Az a legjobb katona, aki már mindent elveszített.

Ha az ember a háborúban vesztésre áll, és folyton fenyegeti a halál, akkor a puszta túlélés is felér egy győzelemmel.

Első számú szabály: ha egy nő egy másik nőről kérdez, soha ne válaszolj! Második számú szabály: soha ne kerülj olyan helyzetbe, amikor olyan kérdésre kell válaszolni, amire a válasz csak hazugság lehet, vagy egy hazugságnál is rosszabb igazság! Hármas számú szabály: a választ, ha az egy hazugságnál is rosszabb igazság lenne, rögtön formáld át kérdéssé! A legjobb védekezés mindig a támadás.

Mindenki, akibe szorult egy kis emberség, több mindent érez, mint amennyit el tud magyarázni.

Nem vagy az enyém, és így is elveszíthetlek.

Néha meg kell ölnöd magadban valamit ahhoz, hogy ölni tudj.

Amikor egy katona lelkét beszennyezi az első vér, minden kétsége feloldódik a sürgető vágyban, hogy a lelkiismeretét kikapcsolja, és a brutalitásnak jelentést adjon. És ezzel a jelentéssel mi meg is ajándékozzuk őket. Ez lesz az ellenség.

Ha az ostobaságot eleget ismétlik, az ostobaság tudássá változik.

Van olyan sírás, amit kívülről nem látni.

Az én szememben a gyilkosság mindig csak gyilkosság. És mindegy, hogy ki hajtja végre. Egy személy egy másik ellen, vagy az egyik népcsoport a másik ellen.

Férjezett nőt szeretni annyit jelent, hogy az ember két másik ember mértanának hiányzó dimenziójához redukálja saját magát.