James Blunt

Az alkohol elég sok problémát megold, az egyedüli gond, hogy csak rövid távon oldja meg őket.

Ne élesítsd a nyelved, kedvesem,
Mert a szavaid megölnek engem
És szétszakítják a szívem,
Ennyit pedig nem ér a vérem.

Idővel minden virág arca a Nap felé fordul.

Az út, amit bejártál,
Felvésődött a bőrödre.

Igen, elkapta a tekintetem,
Mikor elmentünk egymás mellett.
Láthatta a tekintetemből, hogy
A fellegekben jártam.
És nem hiszem, hogy valaha újra látom majd,
De olyan pillanatunk volt, ami mindvégig kitart.

Te voltál, ki szikrát gyújtott máglyaszívemben.

Ha az idő lenne a mindenem,
Az egészet csakis rád pazarolnám,
Minden egyes nap visszatekerném,
Ez az, amire egy széttört szív képes,
Unom már, hogy csak a semminek beszélek,
Melynek a csendje tart ébren.

Leszel a vállam, mikor már szürke és idős leszek?

A szerelem őrület, mely gyorsan elég,
És utána csak fekszünk a parázsban.

Mindenki lángolni vágyik,
De senki sem akar megégni.

Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin;
hogy az emlékek mindig kéznél legyenek,
ez segíthetne megérteni az éveket.
Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között.