Ingmar Bergman

Ingmar Bergman

(31 idézet)

1918. július 14. — 2007. július 30.
svéd filmrendező

Figyelés

Könyvek

Nekem meg tulajdonképpen olyan mindegy, hogy hol lakom. Én minden lakóhelyet ideiglenes valaminek tekintek. Az embernek a biztonságát magában kell kiépítenie.

A barátaink szerencsétlenségében mindig van valami, amit tulajdonképpen nem is bánunk.

A pokol olyan hely, ahol az ember már nem hisz semmilyen megoldásban.

Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét.

Az ember tulajdonképpen bármit állíthat bárkiről. Valahogy mindig jellemző az illetőre.

Te azt mondod, a tudás biztonság. Hülyeség. A tudás több választási lehetőséget ad, és több szorongást.

Néha végképp boldogtalan vagyok, amikor észszerűen boldognak kellene lennem, és fordítva. A boldogságnak nincsenek szabályai. Nálam legalábbis.

Ő eltűnt a homályban, és magával vitte az életét. De a furcsa az, hogy az én életemet is magával vitte.

Ha sokat beszélünk róla, a szerelem elmúlik.

Szavak, melyek megszületnek, s azonnal megértésre találnak, mindez olyan, mint a sötét, zavaros vízből kiemelkedő sziget.

Vagy egyedül vagyok, és összesűrűsödik körülöttem a bizonytalanság és a félelem, és a feszültség nem oldódik bennem, vagy barátok közt vagyok, felpörgetem magam, "társasági" módra viselkedem, és amikor hazajövök, még feszültebb vagyok, mint mikor elmentem. Ezt persze nem lehet szenvedésnek nevezni. A kín nem kézzelfogható.

Meg kell változnom, sokkal nagyobb mértékben meg kell nyílnom, nagyobb mértékben kell rád támaszkodnom, és még közelebb kell kerülnöm hozzád. Ezeket mind tanulnom kell, mert eddig, egész életemben az ellenkezőjét tanultam.

Rettenetesen hiányzol, szerelmem. Amikor elutazol, magaddal viszed az életet, és ilyenkor valamiféle tartalékelem segítségével élek, ami legjobb esetben kitart addig, amíg visszajössz, és újra életet lehelsz belém.

Te vagy az egyetlen ember, aki úgy beszél velem a munkámról, hogy az soha nem bánt, soha nem sért (...), soha nem csalódom, soha nem gyanakszom, soha nem kedvetlenedem el.

Magadhoz ölelsz, és körbeveszel a gyengédségeddel. (...) És a gyengédséged olyan hatalmas és olyan természetes, hogy elárvult lelkem és didergő testem egyetlen porcikája sem lóg ki belőle, egyetlen részecskéje sem fázik, egyetlen része sem magányos, mert a gyengédséged mindent körülölel.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom