Így jártam anyátokkal(88 idézet) amerikai vígjátéksorozat (2005-2014) |
Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, jól csinálja a dolgait az életben. Aztán valaki felnyitja a szemed, és hirtelen rájössz, hogy az egész világod borul, mint akit kiütöttek. Padlót fogsz.
A dühöt nem csak úgy lehet kezelni, hogy lenyeled, vagy leüvöltöd a másik fejét. Van még egy módja: egyszerűen elengeded. Igazán csak ekkor fog végleg elmúlni és így tudsz továbblépni.
Ha továbbra is hazudsz nekem, ha továbbra is kihagysz a döntéseidből, ha a nyerni meg veszíteni szavakat használod, amikor a házasságunkról beszélsz, akkor - ha nem is egyik napról a másikra -, de ha továbbra is így viselkedsz, szépen, apránként el fogsz veszíteni.
Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.
A barátok örömet szereznek egymásnak, biztatnak és támogatnak. Erről ismerszik meg egy jó barát.
Amikor az igazság túl kemény ahhoz, hogy feldolgozzuk, néha a legjobb, amit tehetünk, hogy nem beszélünk róla, és helyette csak élvezzük egymás társaságát.
Hiába erőlködünk, néha még a legjobbak is megvadulnak, és ilyenkor kell valaki, aki szeret és segít feléledni.
Ha szeretsz valakit, azt soha nem hagyod abba. Akkor sem, ha mások őrültnek tartanak miatta. Nem állsz le. Főleg akkor nem.
Ha olyan szót keresel, ami leírja, hogy mindennél jobban törődsz valakivel, és azt akarod, hogy megkapjon mindent, amit csak akar, nem törődve azzal, mennyire tesz ez tönkre téged, az a szerelem.
Egy házasságban fontosabb, hogy támogasd a partnered, mint hogy igazad legyen. A boldog feleség egyenlő a boldog házassággal.
Vannak igazi gonosztevők. De nem mindig kapják meg a büntetésüket (...). A sors néha lemaradásban van. El kell fogadni az életben, hogy a sors néha nem azt vágja képen, akit kéne.
