Honoré de Balzac

Nincsen azon megütközni való, ha valaki kártyához folyamodik, de csupán akkor nincsen, ha önmaga és a halál között nem lát már egyebet az utolsó tallérjánál.

Aki csak egyetlen lépést is tett a zöldposztós asztal felé, éppen oly kevéssé ura többé a kalapjának, mint önmagának, mert az után az egyetlen lépés után, bot és köpenyeg, no meg a pénzestárca és tetejébe az egész ember a kártyáé már.

Holtak közt járva holttá leszünk mi is.

A modern kémiához szeszélyeiben olyannyira hasonlatos emberi lélek nem kever-e vajon önmagának rettentő mérgeket gyönyöreinek, erőinek és gondolatainak hirtelen összeelegyítéséből? Nem vész-e el sok ember, mintha villám sújtotta volna, valami erkölcsi marósav erejétől, mely belső világán hirtelen elömlik?

Az akarás fölemészt bennünket, a bírás megront; hanem a tudás törékeny szervezetünket meg nem szűnő békés nyugalomban tartja.

Ha szemébe mondanák az embernek, amit a többiek a háta mögött beszélnek róla, a társasági élet lehetetlenné válna.

Aki túllő a célon, csak a puskaport pocsékolja.

Valamennyi szokásunk közül a hiúságban gyökeredzők a legmaradandóbbak.

A hálátlanság olyan, mint a baj: egyik vonzza a másikat.

A nagy emberek mondásai olyanok, mint az aranyozott ezüstkanalak, melyek megkopnak a használatban: ha sokat ismételjük őket, minden fényüket elvesztik.

A nők szíve még a legokosabb férfi előtt is titokban marad.

A tehetségtelenség még senkit sem akadályozott meg az érvényesülésben.

Egy drámaíró, s ezt kevesen tudják, a következőkből áll: először is egy ötletgyárosból, akinek ki kell találnia a témát, s felépíteni a darab vázát; aztán jön a gürcölő, aki megírja a darabot; végül a gyűjtő, aki megzenésíti a dalokat, összeszedi a kórusokat és az együtteseket, és beilleszti őket a megfelelő helyzetekbe.

A politika a legrútabb cselekedetek titkos halmazata.

Soha semmiféle hivatalos vagy tanintézeti igyekezet sem pótolhatja a véletlen csodáit: márpedig a nagy ember mindig a véletlen csodája.