Honoré de Balzac

Honoré de Balzac

(331 idézet)

1799. május 20. — 1850. augusztus 18.
francia regényíró

Figyelés

Könyvek

Vérpad, hóhér nem a milliomosok számára van a világon! (...) Ők maguk a saját hóhéraik!

Kivégzésünk pillanatában mindenki szentül hiszi, hogy ártatlanul veszünk, míg a korhelynek, aki pénz nélkül marad, nincsen a társadalom szemében még egy szikra becsülete sem.

A tivornya a minden, az egész élet átölelése, vagy inkább bajvívás valamely ismeretlen hatalommal, egy szörnyeteggel.

A munka órái, az alkotás gyönyörűségei után a fáradt művész is eseng valami ellentétest, akár az isteni hetedik nyugovó nap legyen is az, akár a sátán pokoli cécója, csakhogy érzékeinek munkájával ellensúlyozhassa tehetségének munkáját.

Minden túlzás egytestvér. E társadalmi szörnyűségekben megvan az a hatalom, ami az örvényeket jellemzi: magukhoz csábítanak bennünket, mint ahogyan Szent-Ilona csábította magához Napóleont; megszédítenek, elbűvölnek és mi a fenekükre akarunk pillantani, anélkül, hogy tudnánk, miért. Talán a végtelenség gondolata rejtőzik e szakadékok mélyén, vagy talán valami maszlag az emberi hiúságra, s nem érdekli-e minden az embert, mihelyt rá vonatkozik?

Az erényeseknek mondott asszonyokat is magával sodorja olykor a vágy és szenvedély ez őrületes heve, mely akaratunk ellenére kél életre bennünk.

A fiatal embernek elég, ha olyan asszonnyal kerül össze, aki nem szereti, vagy aki túlságosan szereti, hogy egész élete kizökkenjen a kerékvágásból. A boldogság kiszívja erőinket, a boldogtalanság pedig erényeinket csapja agyon.

Ellenségeim talán éppen annyit használnak nekem, mint a barátaim.

Az emberi léleknek bűvös ereje van, szalmából is gyémántot varázsolhat.

Balsejtelmeinkkel csaknem mindig eltaláljuk az igazságot.

Arannyal (...) kényünkre-kedvünkre kelthetünk olyan érzéseket a környezetünkben, aminők után netalán éppen vágyakozunk.

A szerelem a vallásos áhítatnak egy nemét kelti föl bennünk önmagunk iránt; önmagunkban egy másik életet tisztelünk. És úgy lesz a szerencsétlenség még nagyobbá a reménységgel, mert a reménység minden kínszenvedést elviseltet velünk.

Pénz és szerelem nélkül még ura maradhat magának az ember, de az a szerencsétlen, aki szerelmes, nem ura többé önmagának.

Ott, ahol nyomorúság ütött tanyát, nincsen többé szemérem, sem bűn, sem erény, sem szellem.

Még az az ember is talál valami menedékre, aki élete szerencséjének romjain botorkál.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom