Honoré de Balzac

Az akaratlanul feltörő rossz gondolatok tökéletlen természetünkből fakadnak, s egyaránt bizonyítják az emberi sors nagyságát és veszélyeit.

Az újság, ahelyett hogy szent hivatás volna, a pártok eszközévé lett; eszközből üzletté; és mint minden üzlet, becstelen és rosszhiszemű.

Akármilyen szélsőséges legyen is egy eszmeáramlat lapja, az sose fogja kielégíteni a legszélsőségesebb párthíveket.

Érhet-e pártot nagyobb baj annál, mint hogy aggastyánok képviselik, amikor már az eszményeit is kivénhedtséggel vádolják?

Semmi sem gördít nagyobb akadályt a másokhoz fűződő jó viszonyod útjába, mint az, ha önmagaddal sem tudsz megbékélni.

A párizsi szerelem merőben különbözik minden másfajta szerelemtől. Sem a férfiak, sem a nők nem ülnek fel ott a közhelyekkel fölcicomázott külsőségeknek, amelyekkel csupa illemből az úgynevezett önzetlen érzelmeket palástolni szokás. Párizsban a nőnek nem csupán a szívet és az érzékeket kell kielégítenie. (...) Légy fiatal, gazdag és előkelő, vagy még annál is több, ha tudsz; mennél több tömjént égetsz bálványod oltárán, annál kegyesebb lesz hozzád, ha ugyan van bálványod. (...) A túláradó érzelem a padlásszobák költészete; e nélkül a gazdagság nélkül mivé lenne a szerelem?

Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás.

Az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengédségből vagy közönyből.

A valódi szerelem főként az emlékezet révén uralkodik rajtunk.

A nő olyan, mint a lant, amely csak annak szolgáltatja ki titkait, aki jól tud játszani rajta.

A hétköznapiságba fulladó élet, melyből hiányzik a véletlenek izgalma, idővel a legkalandosabb szellemet is kikezdi.

A becsületesség, mint minden érzésünk, két fajtára volna felosztható: negatívra és pozitívra. A negatív becsületesség (...), akik becsületesek maradnak mindaddig, míg alkalom nem kínálkozik a meggazdagodásra. A pozitív becsületesség annak az embernek a becsületessége, aki folyton térdig jár a kísértésben, és mégsem bukik el.

Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.

A nő nem remélt szenvedélye akkor is legyezgeti a férfi hiúságát, ha az asszony nem tetszik neki.

Hatalmas és kemény a nyomor nevelése - megannyi ostorcsapással osztogatja tanításait a nagy embereknek, akik mind megszenvedik gyermekségüket.