 | Honoré de Balzac(332 idézet) |
Kivégzésünk pillanatában mindenki szentül hiszi, hogy ártatlanul veszünk, míg a korhelynek, aki pénz nélkül marad, nincsen a társadalom szemében még egy szikra becsülete sem.
A tivornya a minden, az egész élet átölelése, vagy inkább bajvívás valamely ismeretlen hatalommal, egy szörnyeteggel.
A munka órái, az alkotás gyönyörűségei után a fáradt művész is eseng valami ellentétest, akár az isteni hetedik nyugovó nap legyen is az, akár a sátán pokoli cécója, csakhogy érzékeinek munkájával ellensúlyozhassa tehetségének munkáját.
Minden túlzás egytestvér. E társadalmi szörnyűségekben megvan az a hatalom, ami az örvényeket jellemzi: magukhoz csábítanak bennünket, mint ahogyan Szent-Ilona csábította magához Napóleont; megszédítenek, elbűvölnek és mi a fenekükre akarunk pillantani, anélkül, hogy tudnánk, miért. Talán a végtelenség gondolata rejtőzik e szakadékok mélyén, vagy talán valami maszlag az emberi hiúságra, s nem érdekli-e minden az embert, mihelyt rá vonatkozik?
Az erényeseknek mondott asszonyokat is magával sodorja olykor a vágy és szenvedély ez őrületes heve, mely akaratunk ellenére kél életre bennünk.
A fiatal embernek elég, ha olyan asszonnyal kerül össze, aki nem szereti, vagy aki túlságosan szereti, hogy egész élete kizökkenjen a kerékvágásból. A boldogság kiszívja erőinket, a boldogtalanság pedig erényeinket csapja agyon.
Arannyal (...) kényünkre-kedvünkre kelthetünk olyan érzéseket a környezetünkben, aminők után netalán éppen vágyakozunk.
A szerelem a vallásos áhítatnak egy nemét kelti föl bennünk önmagunk iránt; önmagunkban egy másik életet tisztelünk. És úgy lesz a szerencsétlenség még nagyobbá a reménységgel, mert a reménység minden kínszenvedést elviseltet velünk.
Pénz és szerelem nélkül még ura maradhat magának az ember, de az a szerencsétlen, aki szerelmes, nem ura többé önmagának.