Henri-Frédéric Amiel

Ha túlságosan megvetjük önnönmagunkat, méltóvá válunk megvetésünkre.

A világ minden erejével arra törekszik, hogy elpusztítsa mindazt, amit teremtett.

Az ember azt becsüli leginkább, aminek híján van.

Ne bízd magadat teljesen sem az ösztönödre, sem akaratodra: az ösztön szirén, az akarat zsarnok.

A nagy lélek csak nagy dolgokra törekszik.

Öregedni nehezebb, mint meghalni, annál az oknál fogva, hogy egyszerre és egészében lemondani valamely javunkról, kevésbé fájdalmas nekünk, mint naponta és apránként feláldozni.

Aki tökéletesen tisztán akar látni, mielőtt eltökélné magát valamire, az sohasem tökéli el magát. Aki nem vállalja a megbánást, az nem vállalja az életet.

Az egyéni érdek csak az állati természet folytatódása bennünk; az emberség csak az önzetlenséggel kezdődik az emberben.

Mindnyájan víziósok vagyunk, s amit látunk, az a magunk lelke, a dolgokba vetítve.

A nő őriz: ő a hagyomány, mint ahogy a férfi a haladás. Márpedig, ha e két nem nélkül nincs sem család, sem emberiség, akkor e két erő nélkül nincs történelem.

A tévedés annál veszedelmesebb, minél több igazságot tartalmaz.

A zűrzavar tesz rabszolgává minket. A ma zűrzavara eltékozolja a holnap szabadságát.

A tudomány, ha nem fakaszt szeretetet, fogyatékos.

Ha túlságosan magas polcra helyezzük azt, akit szeretünk, annak az a vége, hogy igazságtalan vádak özönével árasztjuk el.

Semmi sem jellemzi jobban az embert, mint az, hogy miképpen viselkedik az ostobákkal.