Hartay Csaba

Hartay Csaba

(58 idézet)

1977. június 16. —
költő és író

Figyelés

Könyvek

Nyáron is szar korán kelni. Hiába világít a nap, ne világítson, hova világít? Minek? De nem annyira kiakasztóan fájdalmas, mint a legnagyobb, legsötétebb, legkilátástalanabb télben ébredni. Kint fagy, kimész a kocsidhoz, beindítod, visszamész a házba a kávédhoz, hallgatózol, ketyeg-e a motor, mintha ketyegne, de csak az agyadban zakatol a nemrég megszakított álom.

Mondják, hogy egy felnőtt embernek elég 5-6 óra alvás. Kinek? Hozzanak már ide egy friss felnőttet, aki éjjel tizenegytől hajnal négyig kialussza magát. Nekem délután négyig sikerülne. Hol van az a felnőtt?

Mondd, szereted az állatokat? Ilyen című könyvet hozott nekem haza apám, gyermekkoromban, tízéves se lehettem. Az állatokat szerettem. Kiskutyák a tanyán, ahogy óvatosan harapdálnak apró fogaikkal. Macskák. Mind a kedvenceim, minden tulajdonságukért. (...) De a tehénszag nem volt finom. Szúrós, testes szag volt. Most is az. Nem szeretem a teheneket. Nagy, mozdíthatatlan, puha kövek. Rönkök. Szuszogó tömbök.

A tehenek nem boldogok, én sem vagyok boldog, ha tehenet látok.

Igenis nyugalmat sugároznak a tehenek. Ha este, almozás után belépsz az istállóba, a fejésről visszaérkezett jószágok lustán hevernek, az maga a nyugalom. Szénaszag. Elnyomja a trágya szúrós ammóniumbűzét. Nincs is bűz. Ez a biológia szaga, az állati élet fűszerei.

Kikapcsolok seprés közben. Nem arra gondolok, amire nem szeretnék. Egy ilyen munkával az agy szinkronban dolgozik veled.

Apádnak is az a rohadt cigaretta. De hát honnan tudhatta volna? Hogy melyik legyen az utolsó szál? Te tudnád? Mert az nem úgy megy, hogy ezt még elszívom, de a következő, az már a méreg. Mind az.

Az a lényeg, hogy nem az a lényeg, hogy az ember mindig megkeresse a rosszat, hanem a jót meglátni. Jól van az.

Jobb munkahely nincs, csak másik.

Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium. Nincs ünnep, nincs hétvége, nincs szabad délután.

Gyér a búza? Nem akar megnőni? Mi lesz így? Katasztrófa. De boldogok vagyunk, mert itt a természet, itt, testközelben, itt vannak velünk a növények, az állatok, összefonódtunk velük a bőven kitolt nyugdíjig, s talán még sokkal tovább egy megbonthatatlan házasságban. Ásó, kapa, trágyavilla, nagyharang.

Forgasd csak magad ugyanazon a problémán, dühöngj és káromkodj. Fásulj be negyvenéves korodra. Ez vár rád. Nézz körül. Nézz rájuk. Ez leszel te hamarosan, csak szarabb állapotban. Nézz bele a nálad jóval idősebb mezőgazdászok szemébe. Mit látsz? Semmit. Karikákat. Kialvatlanságot. Nincs üzenet. Mindössze annyi, hogy robognak melletted az évek, és a végén egy lestrapált, itthon piáló, kávényelő automata leszel.

Bedarál az agrárium, hiába ellenkezel. Kár a gőzért. Higgadj le, és számolgasd a teheneket. Az majd megnyugtat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom