Groovehouse

(9 idézet)

1997-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Mit tegyek még, hogy kitaláld?
Itt van a vége, már ne tovább!
Hogyan mondjam el? Ez egy kín nekem.
A szíved végtelen sivatag.
Tőled a könnyem is elapad!
Jobb, ha elmegyek! Így most ég veled!

Messze a város, ahol születtem,
gyerekként felnőttem.
Az a város, amit szerettem olyan rég!
Távol a barátok, akik szerettek,
idővel eltűntek.
Titkon várom, hogy velük lehessek én!

Véletlennek hittem, hogy újra látlak,
Vártam és nem szóltam, de félek, elhibáztam.
Éreztem, több, mint más, szívembe vágó régi pillantás!

Mindez csak egy emlék már... rég volt, de még mindig fáj!
Nem hittem, mennyit dönt egy perc az életből.
Elmúlt, túl késő rég... mégis úgy bennem él a perc, mi rólunk szól!

Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ,
A szó is benne jó, és az élet szőtte át,
Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá,
Így lett végtelen ez a dal és a világ.

Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.

Köztünk olyan a harc, mint a filmeken,
Aztán nevetünk mindig a könnyeken,
Mint tűz és víz, úgy élünk rég,
De egymásért kitartunk még. 

Volt, hogy elhittem neked,
Minden szép lesz.
Vár egy újabb állomás,
Veled egy újabb élet.
Kettőnkről szólt egy tánc az éjben,
És tudtam, nincs tovább.

Mindig ébredj mellettem,
Nézz rám úgy, hogy érezzem,
Nem vár több magányos éj,
És nálad lesz menedék.

Mit ér neked a szívem,
ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak,
de régen mást ölelsz?

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ