Grigorij Szluzsitel

(20 idézet)

1983. július 8. —
orosz színész, zenész és író

Figyelés

Könyvek

Mily gyakori, hogy kéz a kézben jár a tehetség hiánya és a szorgalom!

Az is lehet, hogy sok-sok év elteltével kiderül, hogy ez a szerelem olyan volt, mint egy vízbe dobott kő, amely egy életen át hullámokat fog vetni a víztükrön.

Ha valaki oly közel van a nemlét egyik végéhez, a másik vége már nem is tűnik olyan ijesztőnek.

A félelem nem egyéb, mint a veszteség megérzése, de ha valakinek nincs semmije, akkor félnie sincs mitől.

A sors sohasem szőrmentén vakargat bennünket, hanem épp ellenkezőleg.

A karmok és a fogak csak azokkal szemben jelentenek előnyt, akik gyengébbek nálunk.

Nemcsak hogy egyetlenegy életünk van, de az az egy is napról napra csökken, mint a víz a lyukas teknőben. Hiszen nem kezdjük naponta újra és újra. Csak hangzunk, engedelmeskedve annak, hogy valaki lenyomta azt a bizonyos billentyűt. Aztán lassanként elcsendesedünk.

Az, aminek nem lehettem szemtanúja, de más szájából hallottam, néha jóval valóságosabbnak tűnik, mint saját életrajzom tényei. Lelkünk mélyén kevéssé bízunk meg saját érzelmeinkben és emlékezetünkben, viszont szívesen támaszkodunk másokéra.

Gyerekkorban az idő pont úgy van jól, ahogy van. Megegyezik veled. Egyenlő veled. Nem siet, nem igyekszik sehová. Nem sürget, de nem is fékez. Azonban később történik vele valami. Mintha hirtelen meghibbanna. Vagy így: hasonlítani kezd arra az idétlen hámra, amely vagy iszonyatosan szorítja a nyakad és a mellkasod, vagy épp ellenkezőleg - lifeg rajtad.

Azt, aki akarja, a sors szépen vezeti előre, azt viszont, aki nem akarja, vonszolja magával.

A próbálkozás már megérdemli a dicséretet.

A tapasztalatról beszélek. Arról a valutáról, amely mindig tartja az értékét. Melynek görbéje hajthatatlanul kúszik felfele a közértékek tőzsdéjén. Igen, a tapasztalat lekerekíti a vágyak éles sarkait, csökkenti a remény repülésének magasságát, viszont megnyugtat.

Éjszaka az emberek furán viselkednek. Az ifjak isznak, hogy idősebbeknek látszódjanak. A felnőtt férfiak épp ellenkezőleg, azért isszák le magukat, hogy ledobjanak az életükből jó tíz évet. Sem az előzőek, sem az utóbbiak nem érik el maradéktalanul a céljukat. A nőkről nem is érdemes szót ejteni. A viselkedésüket valamiféle rejtélyes hasonmás diktálja, aki alkohol hatása alatt kilöki a hajókapitányt a fedélzeti fülkéből, ahová bezárkózik és összevissza tekergeti a kormánykereket, amíg a jármű teljes sebességgel neki nem szalad a szikláknak és ripityára nem törik. Egészében véve az a véleményem, hogy az emberek teljes diszharmóniában vannak az idővel.

Fiatalkorodban mintha egy gyors liften mennél felfele. Egyre magasabbra, egyre gyorsabban. Öregkorodban pedig elkezdesz gondolni mindezekre az emeletekre, amelyek mellett elhaladtál, és mind olyan szükségtelennek látszott akkor, olyannak, amihez semmi közöd. És egyszer csak kiderül, hogy éppen ott volt az az igazi valami.

Mindenkinek kell hogy legyen egy saját barlangja tele drágakövekkel. De legalábbis egyetlenegy saját drágakővel. Egy olyan helynek, ahová nem hatol be a külső fény. Ebbe a barlangba nem kell gyakran bemenni. De emlékezni kell rá, nem elfelejteni az oda vezető utat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom