 | Gottfried Benn(6 idézet) 1886. május 2. — 1956. július 7. |
Amit kezdünk, befejeződni vágyik,
amit élünk - ki tudja, mért, miképp;
zárul a lánc, nincs más, csak némaság itt,
és kint a távol, tág és kéksötét.
Ó, ahogy minden egyes közép megdőlt
És a gondolkodó is csak Istenre gondolt,
Úgy a pásztor és a bárány útja elvált egymástól,
Mikor a kehely megtisztult a vértől
És minden kifolyt az egyetlen sebből,
Nem törődnek többé a kenyérrel, amit mindannyian ettek -
Ó, távoli, nyomasztó, beteljesült óra,
Ami egykor az elveszített Ént is magához vonta.
És az utolsó pillangó is a mélybe hullik,
Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom
A nagy kórus marad, ami elszólít:
Az ég megváltoztatja csillagait - indulj.
A legrosszabb ez:
Nem nyáron halni meg,
Mikor minden úgy szikrázik
És az ásó is könnyen mélyed a földbe.