Gérard Dépardieu

Gérard Dépardieu

(27 idézet)

1948. december 27. —
francia színész és filmrendező

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.

Egy embernek, aki nevet - nincs szüksége a beszédre. A nevetés: maga a szó, a beszéd.

Én mindig a szívet és a becsületet keresem. (...) Néha-néha nagy pofont kapok: megéri.

Az ember, amikor szerelmes, az elején mindig hülye.

Úgy gondolom: csak a nők eredetiek, a férfiak reménytelen esetek. Unalmasak. Vannak férfiak, akik meghatóak, de ha megmondod ezt nekik, már nem azok.

A szerelmi állapot, az egy őrület, az ember folyton a másikra figyel. (...) Nem vagy tudatában, de szüntelenül a másikra gondolsz. Csak adsz, egyre csak adsz. Ami fárasztó, nem tarthat örökké. A legkisebb törésre csalódást érzel. Idővel persze megtanulod, hogy ezek a csalódások is benne vannak a pakliban, hogy nem lángolhatsz éjjel-nappal a szerelemtől. Nyilván vannak olyan pillanatok, amikor nem látsz, nem hallasz, amikor magadba fordulsz. Azt meghallod, hogy ezt a szemedre vetik, de hát mindegy, fáradt vagy. Ennek ellenére továbbra is adsz, csakhogy azt veszed észre, a másik néha nincs ott, hogy kapjon.

Tökéletesen bízom önmagamban, a sorsomban. Ez a bizalom életem kifeszített kötele, amin remegés nélkül haladok előre.

Senki nem tudja magát egy szerelmes férfi helyébe képzelni, az leírhatatlan, elmondhatatlan, rettenetesen fáj, ugyanakkor mámorító is, nem vagy már önmagad.

Úgy tenni, mintha. Elfojtani a vágyakat, megtagadni a gondolatokat. Megtagadni önmagunkat, nem akarni semmit magunktól. Ez mérhetetlen nagy fájdalom.

Egyetlen találkozás többet nyújthat, mint tíz év az iskolapadban, amit azzal töltesz, hogy ostobán szajkózod, amit a tanár mond.

Az utcán mindig résen kell lenned, hinned kell a szerencsecsillagodban, ott csak magadra számíthatsz.

Nem szeretem a család ideáját. A család egy förtelem, megöli a szabadságot, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Kicsit olyan, mint a kép a televízióban: hazudik neked.

Mások szavai pótolják azokat, amik nekem hiányoznak.

A macskám halott, mert ő sosem beszélt velem. Általa megértettem, meghallottam dolgokat, és tudom, hogy amikor az ölembe telepedett, oldotta a szorongásomat, levette rólam a stresszt. Beszélni viszont sosem beszélt, míg az emberi lények, azok, akik elkísértek engem nevetésben, gondban, dühkitörésben vagy szeretetben, ők nem halottak, ők folyton itt vannak körülöttem, és beszélgetünk egymással.

Minden olyan dolgot elhessegetek magamtól, ami a múlthoz tartozhat, a jelenben élek, a pillanatban. A múlt az, ami miatt "súlyos vagyok, rám nehezül, véraláfutásosra zúz önmagam".

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom