 | George Orwell(49 idézet) |
Azt mondjuk, az ember akkor hal meg, amikor a szíve leáll, nem előbb. Kicsit önkényesen hangzik. (...) Talán valójában akkor hal meg valaki, amikor az agya áll le, amikor már nem képes új gondolatokat befogadni.
Amikor egy nőt eltesznek láb alól, mindig a férj az első számú gyanúsított - ami kis betekintést nyújt abba, hogyan vélekednek az emberek valójában a házasságról.
Bármire gondol is az ember, még másik egymillió embernek is éppen az jár a fejében akkor.
A háború egyik begborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.
Csak amikor a miénktől eltérő kultúrájú emberekkel találkozunk, akkor ébredünk rá, hogy milyenek is tulajdon szokásaink, vélekedésünk.
A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul - az éhség, a szenvedés és a csalódás (...), az élet megváltozhatatlan törvényei.
Minden háborút a múlt igazol, de különböző múltak nem léteznek. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem.
A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.
Az egész történelem palimpszeszt volt, amelyet annyiszor vakartak tisztára és írtak újra tele, ahányszor csak szükségessé vált.
A jó emberek éjjelente békésen alszanak az ágyukban, mert kemény férfiak állnak készen arra, hogy helyettük megtegyék az erőszakos dolgokat.
