George Bernard Shaw

Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.

Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés.

Tedd mindig azt, amitől félsz.

Az orgyilkosság a cenzúra extrém formája.

Az egyetlen ember, aki rendesen viselkedett velem, a szabóm volt, mert ő minden alkalommal, amikor nála jártam, megmérte, hogy milyen hosszú a karom és a lábam, és milyen széles a derekam. Mindenki más csak egyszer mért meg, és attól kezdve elvárták, hogy a régi mértékek passzoljanak rám.

Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.

A hallgatás a megvetés legtökéletesebb megnyilvánulása.

Minden nagy igazság istenkáromlásként kezdte.

Akinek fáj a foga, az azt hiszi, hogy akinek nem fáj a foga, az boldog.

Ó bárcsak elég jók volnánk a Szerelemre! A Szerelem mindennél fontosabb; a Szerelem mindennél többet ér. Szerelem nélkül a világ csak a piszkos szörnyűségek lidérces álma volna.

Aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze.

Mindaz a szeretet, amely a világon van, szavakban akar megnyilatkozni, de nincs hozzá bátorsága, fél, fél. Ez a világ tragédiája.

A nyomorúság titka, hogy legyen időd azon merengeni, boldog vagy-e vagy sem.

Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek.

A magány gyönyörű, de nem olyankor, ha egyedül van az ember.