George Bernard Shaw

Az egyetlen értelmesen viselkedő ismerősöm a szabóm; ő minden találkozásunkkor újra megmér engem. A többiek a régi ismereteikre hagyatkoznak, és elvárják, hogy megfeleljek nekik.

A természetemen nem tudok változtatni, a modoromon pedig nem akarok.

Mi egyéb az élet, mint egy csomó kínálkozó, izgalmas bolondság? Ne szalasszunk el egyetlenegyet se!

A férfi azt gondolja, hogy ő mindent tud, a nő pedig, hogy ő jobban tudja.

Tartsd magad tisztán és fényesen: te vagy az ablak, melyen keresztül a világot nézheted.

Az ifjúkor csodálatos! Micsoda bűn gyerekekre elvesztegetni!

Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.

Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés.

Tedd mindig azt, amitől félsz.

Az orgyilkosság a cenzúra extrém formája.

Az egyetlen ember, aki rendesen viselkedett velem, a szabóm volt, mert ő minden alkalommal, amikor nála jártam, megmérte, hogy milyen hosszú a karom és a lábam, és milyen széles a derekam. Mindenki más csak egyszer mért meg, és attól kezdve elvárták, hogy a régi mértékek passzoljanak rám.

Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.

A hallgatás a megvetés legtökéletesebb megnyilvánulása.

Minden nagy igazság istenkáromlásként kezdte.

Akinek fáj a foga, az azt hiszi, hogy akinek nem fáj a foga, az boldog.