 | Gayle Forman(71 idézet) |
Mikor csókolóztak, az olyan volt, mint felcsapni a főkapcsolót egy elhagyott házban, és látni, hogy az áramkörök nemcsak élnek, de még erősebbek is lettek a használatlanságtól.
Emberek jönnek-mennek az életünkben. Van, aki marad. Van, aki nem. Vannak, akik elsodródnak, de aztán visszatérnek.
Féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén.
Más a vagányság és más a bátorság. Vagány az, aki gondolkodás nélkül megtesz valamilyen veszélyes dolgot. A bátor ember úgy megy neki a veszélynek, hogy tisztában van a kockázatokkal.
Más elveszíteni valamit, amiről tudjuk, hogy a mienk, és más elveszíteni azt, amiről nemrég tudtuk meg, hogy ilyen is van nekünk. Az egyik csak bosszúság, a másik viszont igazi veszteség.
Visszakívánom az út névtelenségét, ahol az embernek se múltja, se jövője, csak az az egy perce van az időben. És ha az a perc nyúlósnak vagy kellemetlennek bizonyul, a következő percben mindig indul egy vonat.
A következő csók az a fajta, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésemet, aztán megindítja. Megmutatja, hogy életem minden eddigi csókja hamis volt.
Naivnak vagy talán csak butának kell lenni ahhoz, hogy tudjuk, mi a vége, mégis abban reménykedjünk, hogy most nem úgy lesz.
Minél többet hibázom és minél több hibán teszem túl magam (...), valamilyen okból annál felkészültebbnek érzem magam.
Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle.