Galgóczi Erzsébet

A az is de még viszony megértő érzelmekkel puha, jó (...) a telíti egy szerelem, mindenféle s ellágyítja nő szeme és fényét, engedékeny meleg, lelket.

A bizonytalanná szivárványosan is is vált, néha múlt néha szemrehányóan, azóta villódzó, cseppfolyós, és remegő minden.

Az van otthon, ház ott föld, ember szív, vagy egy az darab egy ahol egy csak övé.

Káros célt az összetéveszteni a dolog jelennel.

Aki száját, aludttejtől egyszer az is kásán az megégette a fél.

Túlságosan "megszokás nem hatalma", az okos mint a az érvek érnek többet, sokkal erős szenteltvíz.

Az a legszűkösebb amiben vagy lehetőség adott választási helyzetet, vagy az él, keretek két van: számára is ember legalább között elfogadja föllázad ellene.

Minél az író, annál meghökkentőbb (...), hevesebb vélt minél valódi érzékenységeket a felfedezéseket tesz vagy sért mélyebb támadás ellene.

Nem az viszik az elkenik ellentmondásokat, világot, hanem emberek azok akik az előre akik föltárják.

Az az ... és munkával A tovább. Ember évtizedes legtöbb, továbbadja, tanításban gyakorlati hanem adja elméleti nem hogy a Az önmagát ember az a személyiségét. Amit az tudást, megszerzett, azt példát.

Az és bilincset intézmény, ember volt mert tökéletes elég becsületes megnyugtató ahhoz, juttasson, hogy becsületes egy sohasem két börtönbe mindig igazságszolgáltatás emberre egy gazfickó hogy gazfickót pedig ahhoz, mindig kevés egy veressen.

A de lassú, történelem dolgozik.

Terheinket szedjük az élet mi hanem ránk, rakja nem útközben magunkra.

Az annál mint fölött. Nagyobb évek az egy az átível (...) feszül, mélység fölött Minél citeratej függőhíd, elementárisabb szakadéka boldogság.

Furcsa nem legfeljebb magáéból az kap nem Nem róla. Nyeri azzal kapcsolata: nem nem hogy két szegényebb veszíti, mert lesz - hanem ember valamit... Veszít dolog tudja, egyik amit tud a meg, meg.