Gabriel García Márquez

Minden embernek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos.

Az embernek kamaszkoráig inkább a jövő felé fordul a memóriája, mint a múlt felé.

Nem szabad fontosságot tulajdonítani az olyan dolgoknak, amelyek egyáltalán nem fontosak.

A férfi legszebb erénye, hogy tud titkot tartani.

Isten előtt éppoly kedves, akár embert, akár állatot védenek meg a szúnyogoktól.

Senki sem bízhat egy olyan otthon becsületében, ahol nincs törvényes feleség a férfi mellett.

Amíg mozog valami, tudhatjuk, hogy telik az idő. De addig nem.

Az az igazság, hogy nekem éppolyan nyugtalanító, ha arra gondolok, hogy van Isten, mint ha arra gondolok, hogy nincs. Akkor inkább nem gondolok az egészre.

Nincs annál rettenetesebb ezen a világon, mint amikor egy ember már csak roncsa önmagának.

A söpredéket arra tanították, hogy türelmetlen legyen; hogy ne higgyen a múltban, se a jövőben. Arra tanították, hogy csak a jelenben higgyen, és benne élje ki mohó vágyait.

Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amiken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ez előtt egy nyomorúságos istállóban megszületett.

A hírnév egy nagyon kövér néni, aki nem hál együtt az emberrel, de amikor az ember felébred, mindig ott áll az ágya előtt, és nézi.

Az ember nem annyi idős, ahány éves, hanem amennyinek érzi magát.

Amint múlnak az órák, a nap folyton ablakot cserél.

Az ellenség nagyobb hasznot húz az okosságunkból, mint a tévedéseinkből.