Gaál Viktor

Gaál Viktor

(67 idézet)

1979. július 29. —
író, műfordító, pszichológus

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek.

Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia.

Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.

Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...) Egy hatalmas, áradó folyó a világ... viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül... és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont, melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz. Nem is értem, miként lehetséges ez... Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat, te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral.

Miért csak addig mosolyognak az emberek, amíg egymásra néznek?

Tudd, akárhol legyünk is, ha melletted ébredek, otthon vagyok!

Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk.

Kerülöm a tekintetét. Ahogy keresztülvágok a helyiségen, végig magamon érzem, de kényszerítem magam, és nem viszonzom a pillantást. Nem szabad egymásra néznünk. A legkisebb villanás is túl egyértelmű lenne. Az egész világ leolvashatná arcunkról a titkot.

Már lemondtam róla, hogy valaha is rátalálok a szerelemre, és akkor egyszer csak itt voltál te, és minden addigi értelmét vesztette, majd új értelmet nyert. Én hiszek az álmaimban! Tudom, hogy valóra lehet váltani mind.

Nagyon vigyázz, mit kívánsz, miről álmodozol, mert előbb-utóbb minden kívánság valóra válhat.

- Miért szeretsz engem? Egész úton mást sem tettem, csak nyavalyogtam neked, semmi sem volt jó, mindennel bajom volt. Akkor viszont miért hagysz meg barátodnak? (...)
- Mert azoknál, akik három mondatban megmondják a Nagy Igazságot, sokkal jobban kedvelem az olyanokat, mint te, akiket folyton kétségek gyötörnek.

Halálra unnám magam, ha mindig csak olyan dolgokat kéne végeznem, amelyekről tudom, hogy képes vagyok rájuk! Az az igazi kihívás, ha olyat teszel, amit addig még soha.

- Imádlak! Te mindenkit megbűvölsz. (...) Ha felnövök, hozzád megyek feleségül, jó?
- Ejnye. Hát addigra vénséges vénember leszek...
- Akkor csak titokban, na, légyszi!
- Legyünk inkább barátok (...). Azt titkok és hazugság nélkül is lehet.

Miért van az, hogy annál erősebb a szenvedély, minél több akadályba ütközik? Az emberi lélek nem követi a fizika törvényeit.

Ha kalandokra vágysz, le kell mondanod a biztonságról. Vagy válaszd a biztonságot, de akkor elégedj meg azzal, amid van.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ