Gaál Viktor

Gaál Viktor

(67 idézet)

1979. július 29. —
író, műfordító, pszichológus

Figyelés

Könyvek

Mit érsz vele, hogy birtoklod a legnagyobb gyémántot, vagy tied a legnagyobb birodalom a földön? Hiszen amint megszerzed, azonnal tucatnyian akarják majd elvenni tőled.

Néztem ezt a jádekőből faragott sast itt az asztalon. Tökéletes remekmű. Hanem elgondolkoztat, vajon mi lennék inkább: a jádéból faragott remekmű, vagy maga a sas? Az egyik értéke felbecsülhetetlen, milliók csodálják, óvják és áhítják, a másik viszont él.

Megvan rá a képességed, hogy erős légy! (...) Nem szabad a múlton keseregni, mert valójában az tesz gyengévé. Barátok közt vagy, Orin. Mi segítünk neked.

A nagy bölcsek annyiszor elmondták már, mi az élet értelme, hogyan kell jól élni, hogyan változtathatjuk arannyá az életünket. Csak mi nem vesszük a fáradságot, hogy odafigyeljünk rájuk, önelégültségünkben hajlamosak leszünk azt hinni, mi okosabbak vagyunk náluk.

Ezer úton lehet feljutni (...) a dombnak a tetejére... Nem a cél a fontos. Hiszen amint elértük, már csak relikvia, jobb esetben egy újabb eszköz. Magát az utat kell élveznünk.

Ne a gazdagságot imádd, hanem a jólétet, mert általa nyersz! És ne a jólétet akard, hanem a boldogságot, melyet abban találsz.

Balga az, ki magát bölcsnek hiszi, és hamis céljait nem látja be.

A hazugság olyan, mint egy páncélvért. Segít megvédeni a sérülésektől. (...) Ha mindenkivel őszinte vagy, kihasználnak, becsapnak. De úgyis csak a saját hibáinkból tanulunk, nem?

A gondolat ösvényein haladva egy idő után eljutsz egy olyan pontra, ahol minden szó elhagy, és magányosan, egyedül kell továbbmenned. Én pedig találtam ebben a rengetegben egy kincset, mely körülírhatatlan, és attól félek, soha nem is fogom tudni átadni.

Először minden ember csak vízcsepp (...) a folyóban, azután apró kavics lesz belőle, majd nagyobb és egyre nagyobb, végül elég naggyá válik, hogy bármely áradásnak ellenálljon.

- Mi a szerelem, Maya? Mi az, amit érzel? Mi az, amit érzek?
- Hallgass! Szeress! (...) A szavak nem jelentenek semmit, nem tudom általuk neked átadni magam, a beszéd oly esetleges és suta, képtelen kifejezni, amit érzek.

Élvezd (...) az utazást, és ne akarj folyton térképet hozzá. A térképet magadnak kell megrajzolnod. Most az egész egy nagy szeméthegynek tűnik, de visszanézve majd helyreáll minden.

Olyan esendőek tudunk mi lenni a Mindenható bölcsességének árnyékában, amint valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, nyomban elszomorodunk, máskor meg apró véletleneken örömködünk.

- Léteznie kell olyannak, hogy valaki tudja, mit kéne tennie a másiknak!
- Persze. És aki tudja, az hallgat. (...) Hiába mondtam volna meg neked (...), hogy félsz a világtól, és félelmedben inkább annak rendje és módja szerint tékozlod a tehetségedet, azt mélységes sértésnek vetted volna. Nem lehet tanítani másokat, Orin. Nem attól értesz meg dolgokat, hogy nagyon bölcs emberek elmondják neked, hanem, hogy ott benn az elmédben saját magad összeilleszted a kirakó darabjait.

Érezted már azt, amikor... olyan az életed, mintha több tucat színes pamutszál futna egymás mellett, néhol kereszteznék egymást, összegubancolódnának, vagy ellenkezőleg, némelyik teljesen más irányba menne a többitől?! Mármint úgy értem, ezekből áll össze az élet, ezek jelképezik a mindennapok történéseit... az álmainkat.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ