Frank Herbert

Frank Herbert filozófiával kapcsolatos idézetei

(18 idézet)

1920. október 8. — 1986. február 11.
amerikai sci-fi író

Figyelés

Könyvek

A főemlős gondolkodik, és a gondolkodás révén marad életben. E mögött a gondolkodás mögött van valami, ami a sejtekből ered, és ez az emberi aggodalom a faj iránt. Ezt néha elrejtik, falak mögé zárják, vagy korlátok mögé rekesztik.

Kiváltságból arrogancia lesz. Az arrogancia pedig az igazságtalanság melegágya. Ebből csíráznak ki a romlás magjai.

A beleegyezés három lába: a vágy, az adat és a kétely.

Minden érzék, amelynek a birtokában vagy, a változások követésének eszköze.

A válaszok veszedelmes fogódzók az univerzumhoz. Értelmesnek látszanak, mégsem magyaráznak semmit.

A név névhez vezet, amelyek további nevekhez vezetnek, amik elvezetnek a névtelenig.

Az elme meghátrál a végtelen előtt.

Minden, amit teszel, érzel, mondasz: kísérlet. Nincs végső következtetés. Semmi sem áll meg, amíg meg nem hal, és talán akkor sem, mert minden élet végtelen fodrokat vet. Az indukció ide-oda verődik belül, és te megtanulsz fogékonnyá válni rá. A következtetés abszolútumok illúzióját adja.

Önmagad által létrehozott mintázatokon keresztül szemléled az univerzumodat - minden képekből, szavakból és címkékből áll (minden ideiglenes), minden érzéki impulzusokkal vegyül, melyek úgy tükröződnek vissza a belső szerkezetektől, mint fény a csillogó felületről.

Az, aki fogja a banálist, a mindennapit, és új megvilágításba helyezi, rettegést kelthet. Mi nem akarjuk, hogy eszméinken változtassanak. Fenyegetésnek érezzük az ilyen követeléseket. "Már tudom a fontos dolgokat!", mondjuk. Aztán jön a Változtató, és félredobja régi ideáinkat.

Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyűjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait.

Az elme ránk kényszerít egy keretet, amelyet "valóságnak" hív. Ez az önkényes keret hajlamos szinte teljesen függetleníteni magát attól, amit az érzékeink jeleznek.

Szavak. Kimondtam őket, és elenyésztek. Senki sem hallotta őket, ennélfogva már nem léteznek. Ha már nem léteznek, talán újra létre lehet hozni őket, és akkor majd valaki esetleg meghallja.

A hallás - az hallás. Abból, ami létezik, nem lehet létrehozni önmagát, mert már létezik. A létezés - az létezés.

Az idő a tér mértéke, akárcsak a távérzékelő műszer, de a mérés folyamata bezár minket abba a térbe, amit megmérünk.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ