Francis Bacon

Francis Bacon

(29 idézet)

1561. január 22. — 1626. április 9.
brit filozófus, államférfi

Figyelés

Könyvek

A puszta kéz és az önmagára hagyatkozó értelem egyaránt keveset ér: szerszámra és segédeszközre van szüksége az értelemnek éppúgy, mint a kéznek.

Esztelen és önmagának ellentmondó elképzelés, hogy ha soha nem térünk új utakra, létrehozhatunk valamit, ami eddig soha nem létezett.

Ha minden idők minden bölcsei szövetkeznének is, egyesítenék és továbbadnák munkáikat, sejtésektől akkor sem remélhetne haladást a tudomány, mert az elme kiforratlan munkájának gyökeres tévedéseit a legkitűnőbb működés és a legjobb gyógyszer sem orvosolja a későbbi időben.

Lehetetlen helyes úton haladni, ha a végcélt sem tűzték ki helyesen.

Semmi sem gátolta annyira a tudomány haladását és új tudományos feladatok, új kutatási területek kijelölését, mint az, hogy az emberek önbizalom híján oly könnyen kimondják valamire: ez lehetetlen.

Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem - akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne -, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmű tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék.

A világot nem szabad a megértés határai közé beszorítani - miként az eddig az emberiség gyakorlata volt -, hanem a megértés korlátait kell kitágítani, hogy befogadhassuk a világnak a kutatás során feltáruló képét.

Aki nem alkalmaz új megoldásokat, új bajokra számíthat, mert az idő a legnagyobb újító.

Nincs mitől félni, csak magától a félelemtől.

A halál arra nehezedik terhesen, aki ismert mindenkinek, de önmagának ismeretlen. 

Könnyebben elhisszük azt, amit igaznak óhajtunk... Száz meg száz, gyakran fel sem ismerhető módon torzítja el és fertőzi meg értelmünket az érzelem.

A remény jó reggeli, de rossz vacsora.

A szépség önmaga, de az értelem a végtelenség képmása.

Helyesen tették a költők, hogy egyesítették a zenét a gyógyítással, mert a gyógyítás feladata az, hogy felhangolja az emberi test különös hárfáját.

Ahhoz, hogy a fény oly fényesen ragyoghasson, ott kell lennie a sötétségnek is.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom