Fodor Ákos

Röpülj, hajóm,
Nincs víz.

Őszt ígér a nyár:
most szeretem.
Szeretetre vár
a szerelem.

Mindent kaptam már,
csak vagyont és halált nem.
(- A sorrend fontos!)

Sírni tud a szó,
magától is. - Ha tudod:
mosolyra tanítsd.

Nem haragtartó:
ő azonnal bosszút áll!

Szerves életbe merülten
sebeztem és sebesültem.

Mindezeken túlvagyok.
El- és megbocsássatok.

Amitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.

Rettegőnek és
kegyetlennek születtem.
A jót tanulom.

A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.

Félek azoktól,
akik félnek - csoda hát,
hogy magamtól is?

Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.

Van jobb szerető
s van, aki jobban szeret.
- Örülj pontosan.

Annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint fal
s ajtó h i á n y a.

Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét.