Őszt ígér a nyár:
most szeretem.
Szeretetre vár
a szerelem.
Mindent kaptam már,
csak vagyont és halált nem.
(- A sorrend fontos!)
Sírni tud a szó,
magától is. - Ha tudod:
mosolyra tanítsd.
Nem haragtartó:
ő azonnal bosszút áll!
Szerves életbe merülten
sebeztem és sebesültem.
Mindezeken túlvagyok.
El- és megbocsássatok.
Amitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.
Rettegőnek és
kegyetlennek születtem.
A jót tanulom.
A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!
Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.
Félek azoktól,
akik félnek - csoda hát,
hogy magamtól is?
Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.
Van jobb szerető
s van, aki jobban szeret.
- Örülj pontosan.
Annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint fal
s ajtó h i á n y a.
Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét.
Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - és
kapjak belőle.
