Feldmár András

Feldmár András

(255 idézet)

1940. október 28. —
magyar pszichológus

Figyelés

Könyvek

Mi, akik szeretjük az életet, és mindent megtennénk azért, hogy megvédjük a gyerekeink, szeretteink életét, csupán életfüggők vagyunk. Abban a pillanatban, amikor fel tudnánk adni a függőségünket, szabadok lennénk. És máris belép a képbe a félelem.

Nagyon irgalmas univerzumban élünk. A Nap mindenkire süt, akármilyen rossz ember, akármilyen őrült is. A Nap nem válogat, mindenkire süt, nem kell semmit sem csinálni érte. Még a semmittevőkre is süt. Még azokra is, akik nem "érdemlik meg". Hát nem gyönyörű?

Nem mindennek van értelme, gyökere a valóságban, amit ki tudunk mondani. Beszélhetnék egyszarvúakról is, pedig nem is léteznek.

Senki nem érdemel meg semmit és senkit, de én inkább úgy mondom: az egész "megérdemel" fogalom nem létezik. Mert a valóság az, hogy akarok valamit, és megszerzem vagy megkapom; vagy: akarok valamit, és nem tudom megszerezni. Akarom és van, akarom, de nincs. Megérdemelni? Ilyen nincs.

Nagyon sokáig nem voltam, és egyszerre itt vagyok. Tegnap megérkeztem, ma itt vagyok, holnap elmegyek - ez az élet.

Az egyetlen biztos dolog a világon az, hogy mindegyikünk meg fog halni. Hogy mikor? Azt nem tudjuk. Hát akkor hogyan éljünk? Ezért a félelem, és nem könnyű megszabadulni tőle.

Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.

Arra tanítjuk a gyerekeinket is, hogy aludjanak. Ezért azok, akik felébrednek, egyedül vannak. Ha mindenki alszik, és én felébredek, elég nagy a motivációm, hogy megint elaludjak, mert akkor nem érzem annyira egyedül magam.

Aki valamit kreál, felépít, teremt, azért tudja megtenni, mert nem szégyelli magát. Aki szégyelli magát, nem mer teremteni. Hát akkor mit tehet? Rombol. Szerintem a rombolás a szégyenből ered.

Minden magyarázat egy cumi, amit lehet cumizni, és úgy csinálni, mintha már tudnánk a tutit. Azt hisszük, hogy ha tudjuk, mi van, akkor tudjuk kontrollálni. De hát nem tudjuk, halvány gőzünk sincs.

Lehet szeretni, és lehet menekülni valakitől anélkül, hogy megérteném, és magyarázatot keresnék arra, miért csinálja azt, amit csinál. Ha arra várok, hogy megértsem, lehet, hogy megöl, mielőtt megérteném. Ilyenkor inkább menekülni kell, mint megérteni.

Az emberi egzisztenciának két fontos területe van: az egyik a beszélgetés, a másik az erőszak. Amikor a beszélgetés lehetetlenné válik, akkor kezdődik el az erőszak.

Az öreg emberek azért halnak meg, mert már unatkoznak. Az unatkozás olyan érzést kelt a testben, hogy már nincs több meglepetés. Akkor minek maradjon?

A legsúlyosabb trauma, amit az ember megélhet, árulás. Az emberi árulás.

Mi a különbség az udvarlás és a csábítás között? Az udvarlás akár kimondottan, akár kimondatlanul, ígér valamit. És azt az ígéretet betartja az illető, aki valóban udvarol. A csábítás ugyanolyan, mint az udvarias, de az illetőnek soha esze ágában sem volt betartani az ígéreteket, amik a játszmában elhangzottak.

Kapcsolódó személyek:

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom