FankaDeli

Törékeny szív, porból lett különös szerkezet,
Lényed partján a hajó megérkezett,
Zászló kibont és a rakomány hír,
Az, hogy az emberben isteni lényt őriz a szív.

Úgy tégy másokkal, mint magaddal tennéd
Minden csupán éles tükör, ez a mi leckénk.

Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz.

Semmi sem erősebb, mint a szeretet.
Ne bánts (...) senkit jó ok nélkül,
mert minden tettünk visszaszáll végül.

A halált senki sem kerülheti el, de te ne tégy így az élettel. Vagyis ne halj meg egy életre.

Az utcák jól tudják, mi volt az álmom:
A másik felem végre megtalálnom.
Egész akartam lenni egész életemben,
Soha nem láttam, de hittem a végtelenben.

Ennyi a trükk, egyszerű a játék:
Minden pillanat édes ajándék.

Veled nevetek, vagy te nevetsz velem?
Néha nem tudom, melyik a saját felem.
A pálinka helyett már szavaid kortyolom,
Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.

Aki az asztalon táncol, annak fáj igazán,
Ő ugrándozik a kamu parti vigaszán,
De aki belátja néha, hogy embernek lenni:
Éveket szenvedsz, pár perc jó, és ennyi.

Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek,
ez örökre az enyém, mert én nem felejtek.
Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom,
és együtt megyünk tovább a végtelen úton.
Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér,
a lelkemben a lelked örökkön él.

Az ember szívében nincs helye haragnak,
Én mondom, bocsáss meg magadnak!

Én Árpád népéből jöttem,
piros meg fehér csík legyen mögöttem.
Én magyar anyától születtem
magyar földre, magyar kenyeret ettem.

Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről!

Társaság kell, hogy tudd, mi a magány.

Érzem a pihékben, és a jégcsapban látom,
van egy hely távol, ahol mindenki barátom.