Észlelés

(11 idézet)

amerikai krimisorozat (2012)

Figyelés

Az embereket néhány apró adat alapján ismerjük meg, amit tudunk róluk, és mindezt áteresztjük egy személyes szűrőn. (...) Saját elménk tölti ki a személyiségükhöz kapcsolódó űröket. De kik valójában azok, akiket ismerünk? Mi a lényegük? (...) Az igazság az, hogy soha nem tudhatjuk meg, hogy a másik kicsoda. Mást nem tehetünk, mint felfegyverezzük magunkat azzal, amit igaznak hiszünk: az érzéseinkkel. Szerelem, düh, vágy, boldogság, félelem, barátság, ezek mind az agy vezérlőrendszerei... és ha sikerül bíznunk bennük, akkor segítenek megtalálni azt, amit keresünk.

Amikor egy új, izgalmas személlyel találkozunk (...), olyan folyamatokat indít el, aminek vonzódás, gerjedelem, mánia a vége. Elvonja a figyelmet, és az ember folyton arra a bizonyos valakire gondol... de nem csak gondolunk rá: felépítünk egy belső modellt. Adódik a kérdés: valóban a másik személybe szoktunk szerelmesek lenni, vagy csak a róla alkotott képbe?

Miért vesződünk a kapcsolatokkal? (...) Genetikailag vágyunk az intim kapcsolatokra, vágyunk a szerelemre. A valóságban ez persze fájdalomhoz vezet, amiben a pszichénk sérülhet, sőt össze is omolhat. Akkor mindezek ellenére miért csináljuk mégis? Szerintem azért, mert elég, ha csak egyszer bejön, mert felismerjük azt, ami jó, és egy jó kapcsolatnak a puszta emléke is feltölt minket erővel. Arra emlékeztet, hogy bár most, a jelen pillanatban le vagyunk törve, de valójában sosem vagyunk teljesen egyedül.

A küzdj vagy fuss talán primitív neurológiai válasz, de attól még lehet hasznos opció. Néha az a helyes, ha küzdünk azért, amit akarunk, de gyakorta csak a félelmet küzdjük le. Félünk, hogy megsérülünk, vagy hogy újra elkövetjük ugyanazt a hibát. Igen, néha sokkal bölcsebb, ha elhúzzuk szépen a csíkot. Megyünk a magunk útján. Ez kissé ijesztő, nem csak nekünk, de a hátrahagyottaknak is, mert van rá esély, hogy nem fogják megérteni. Néhanapján szakítani kell a múlttal és belépni az ismeretlen területre. De ha úgy döntünk, hogy elfutunk... nos, attól még bármikor visszatérhetünk.

Bár kétségbeesetten próbáljuk megőrizni a titkainkat, minél mélyebbre temetjük őket, annál jobban kikívánkoznak.

Ebben a hatalmas és olykor félelmetes világban csak a másokkal való kapcsolatunk teszi lehetővé, hogy ne érezzük magunkat annyira egyedül.

Szeretjük hinni, hogy az agy mindenre képes, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk megtanulni, elsajátítani, ha rászánjuk magunkat. De (...) vannak dolgok, amikre az agy nem képes. Olykor, amikor megoldhatatlan problémával állunk szemben, nem az agy képes azt megoldani, hanem a szív.

A félelem legyűrheti a racionalitást. (...) Irracionális félelembe hajszolhat, mikor nincs is mitől tartanunk. A kérdés, hogy felül tudjuk-e vezérelni az elemi ösztöneinket? El tudjuk-e érni, hogy ne félelemből reagáljunk?

Az álmok változnak, és ha nem is sikerül a hegyet megmásznunk, még mindig elmozdíthatjuk őket.

Az ambícióink és az álmaink bepillantást adnak nekünk egy szép jövőbe, és segítenek átvészelni az olykor kevésbé szép jelent.

Nekem valami bajom van? Mind megkérdezzük magunktól, tűnődve, hogy miért nem nézünk ki, viselkedünk, érzünk úgy, mint mások? Mindegyikünk agya ugyanabból áll (...), és mégis: nincs két egyforma agy. Tehát az, hogy mások vagyunk, hogy egyediek vagyunk, az az emberi mivoltunk legalapvetőbb iskolája.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom