Essemm

A sorsunk egy faláb, mit egyszer kirúgnak.

Mindent megtettem, hogy jobb legyen, de nem tetszett,
A pokolból hazafelé mondtam, nem vesztek,
Néha magam sem tudom, hogy mit is kéne tenni,
Csak azt tanultam, hogy nem szabad gyengének lenni.

Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett,
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget.
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék,
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék.

A sikert kritikák kezelései alapozzák meg.

A rockstar életérzéshez (...) nem kell a tényleges rockot képviselni.

Nem azok vannak veled, kik várnak, hanem akik mennek,
támogatnak, még ha az életedet el is verted.

Az élet titka az, hogy nincsen titka -
Szabadnak születsz és irány a kalitka...

Az élet egy dolgot nem ismer - és az a kegyelem.

Én azt vettem észre, hogy amit nem kapunk meg, az kell, és ami jön, az nem.

Csak menetelek, már látom magam előtt a célt,
A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél.
Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik,
Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik.

Irigyek a madarak, mert feljebb szállunk, mint azok,
még egy percért bármit megteszek és bármit megadok.
Eltűnünk, mint a szellővel felszállt éjjeli dalok,
tőlem neked, miattad élek, és érted meghalok.